Tartalom

Kutatási összefoglaló, régi-új kérdésekkel és bizonyosságokkal, 2011

Bronzkor: az indoiráni Szintasta-Andronovo kultúrák és népességek

Antropológia: a honf. m. andronovói embertani jellegű, rövidfejű europid (Tóth Tibor, 1965, 1969, Turán, 2009/1); az Andronovo-kultúrát indoiráni eredetűnek határozzák meg a szaktudományok. Az első lelőhelyéről, a Minuszinszki-medencében található Andro­novo faluról elnevezett kultúra Kelet-Európa, Kelet-Anatólia vagy Közép-Ázsia felől jelent meg a sztyeppén i.e. 2100 táján, elsőként a Dél-Urálnál, Szintasta-Arkaim települé­seknél, majd innen terjedt kelet felé az Altáj-hegységig, később dél felé (vissza, ld. genetikai eredmények), s ennek során több alkultúrája jött létre (az Altájban kialakult Afa­naszjevo-kultúra ugyanebből a rasszból érkezett i.e. 3600-2400 között, a Pontus-Káspi térségből). Az Andronovo-kultúrából eredt az iráni, perzsa, méd, párthus, szogd stb. és az indoárja népesség is. Korábban a klasszika-filológusok úgy tartották az Aveszta geográ­fiája nyomán, és újabban ismét így vélik néhányan a nyelvészek és régészek közül, hogy az indoiráni „őshaza" - ami természetesen relatív fogalom, s inkább egy korábbi, hosz­szabb tartózkodást jelent egy adott területen - Nyugat-Ázsiában lehetett, talán Media-Atropatene, a tűzkultusz ősi központja környékén, a mai Azerbajdzsán, Ény.-Irán területén (a h'yaonák/őshunok támadásait az avesztai Irán ellen szintén a Nyugat-Káspi térségből vezették le még a 19. században). Ugyanakkor Victor Sarianidi régészeti feltárásai a 70-es évektől Baktria-Margianában arra vallanak, hogy a Zarathustra-vallás és első képviselői Nyugat-Iránból Kelet-Iránba „emigrálhattak", itt hozták létre városállamaikat (Bactria-Margiana Archeological Complex, BMAC). A BMAC-kultúra pedig határozottan elő-ázsiai, mezopotámai vonásokat mutat, tehát van itt egy izgalmas lehetőség a kutatás számára, hogy meghatározzuk, milyen kapcsolatban lehetett esetleg a kora bronzkori mezopotámiai, kelet-anatóliai civilizáció és a proto-árják (ld. Indus-völgy, és Epiphanios: Panarion: „Nimród volt Zarathustra, és keletre ment, ahol Baktria első telepese lett"). A népvándorlásokat befolyásolták az éghajlatváltozások, a különböző vívmányok, újítások elterjedése (pl. küllős kerekű szekér, lovas nomadizmus kialakulása, és a fémek felfede­zése, fegyverek, eszközök), a túlnépesedés, az állatállomány megnövekedése, és a hábo­rúskodások a területek és erőforrások birtoklása miatt.

Genetika: R1a, R1b, J2 Y-DNS túlsúly a magyarság génállományában a fentiekkel összhangban ugyancsak az indoiráni, indoeurópai eredetünkre vall, nem a kelet-ázsiaira (az R1a ujguroknál is 20%, az R1b türkméneknél 37%!; „turáni" R1b?). A dél-szibériai Krasznojarszk környékének 10 andronovói lelete is döntően R1a1-M17, egy esetben C-haplocsoportot tartalmazott, mely utóbbi kelet-ázsiai génjel (ld. C. Keyser, C. Bouakaze et al: Ancient DNA provides new insights into the history of south Siberian Kurgan people, Hum. Genet. 126, 2009). Az Y-DNS M45-M17 népnyaláb a genetika szerint délről vándo­rolt Közép-Ázsiába (itt több tízezer évvel ezelőtti vándorlásokról van szó, s időközben kialakult az R1b-ág), majd innen a sztyeppe-térségbe (i.e. 4-3. évez.), s részben visszafelé Irán, India területére (i.e. 1700-1200 között). Az R1a-haplocsoport magas százalékban jelen van az üzbégeknél, tadzsikoknál, kirgizeknél, és magas arányú a Pandzsábban, de kelet-európai szláv népeknél is (lengyelek, ukránok, horvátok szkíta-szarmata öröksége?). Sz. A. Grigorjev a Szintasta-kultúra kelet-anatóliai eredetét vallja a régészeti, metallurgiai analízis nyomán ( Some Questions, Investigation of the Bronze Age metallurgical slag, in: Kurgans, Ritual Sites, 2000; v.ö. eupedia.com; a szovárdok anatóliai J2, R1b + magyarok iráni R1a apai haplocsoportjai? J2 hcs. egy ősi népvándorlás során is a Kárpát-medencébe kerülhetett és itt is felvehettük a honfoglalás után; ld. Z.TCs.: Genetikai „rokonságok" Napkelettől Napnyugatig, Mikes Intl. 2011). Az uráli, szibériai N-haplocsoport a mai magyarságnál kb. 1%, ennek TAT-C módosulása (N3) már hiányzik, de 7 honf. m. maradványban azonosították a magyar genetikusok, ami kevesebb mint 1%-ot jelent, erre tehát semmiképp nem lehet „finnugor" eredetet építeni, miként korábban megpróbálták a nyelvi hasonlóságok alapján (Magyar Tudomány, 2008/10; mai hantiknál kimutattak kb. 10% R1a-haplotípust, ami, ha nem az oroszokkal való keveredés jele, utalhat a szabir-magyarokkal való bronzkori együttélésre; ld. Mark A. Jobling, Chris Tyler-Smith, The Human Y Chromosome: An Evolutionary Marker Comes of Age, Nature, Vol 4, Aug. 2003, jó szemléltető ábrákkal). Az uráli N1c1-hcs. Finnországban, Lettországban, Litvá­niában 40-50% körüli, baskíroknál 17%, Törökországban 4%, Iránban 2.5%, Örmény­országban 2% (min. 100 esetszám, Törökországban 500 fölött, eupedia.com; talán a szabirok beolvadására utal az uráli M9-N hcs. 6% örmény/47 főnél, és 10% azeri/21 főnél, de utóbbiaknál más szibériai hordozótól is eredhet; ld. Wells et al.: Eurasian Heartland, 2001). Az R-haplotípus és mutációinak kialakulás-története (eupedia.com; ezek az értékek hozzávetőlegesek, és részben már módosultak az újabb kutatások során): R = kb. 28.000 éve Közép-Ázsia felől (egyes kutatók szerint az R-haplotípus kb. 4000 éve van jelen Szibériában, ami egybeesik az Andronovói régészeti kultúra megjelenésével, Karafet et al. 2002, Hum. Biol. 74), R1a1 = 21.000 éve Dél-Oroszországban, R1b = 20.000 éve a Káspi-tenger vagy Közép-Ázsia környékén, R1b1b2 = 10.000 éve az Észak- vagy Dél-Kaukázusban; R1b mutációk Európában: L21 = 4000 éve Közép- vagy Kelet-Euró­pában, S28 = 3500 éve az Alpok környékén, S21 = 3000 éve Fríziában vagy Közép-Európában (eupedia.com). A sztyeppei és a közép-ázsiai, indiai R1a-haplocsoport mutatja Irán és Turán ősi, genetikai összetartozását (Wells et al 2001)

Régészet: a Szintasta-Andronovo kultúrák egyes csoportjai, a fjodorovo-alakuliak i.e. 1750-1500 körül behatoltak a transzuráli erdőövbe, gyarmatosították a területet és lakóit, majd néhány száz év múlva visszaköltöztek az Urál-Volga-térségbe, ahol a Cserkaszkul-Mezsovka régészeti emlékeket hagyták hátra (ld. L. Koryakova-A.V. Epimakhov: The Urals and Western Siberia in the Bronze and Iron Age, Cambridge Univ. Press, 2007); ekkortól jöhettek létre a protoiráni-protofinnugor, azaz ősmagyar/ősszavárd és ősuráli kapcsolatok. Temetkezési mód: kurgános, köztük gyakran csak 30-40 cm-s halom, és talajmenti, gödörsíros; részben hamvasztás a Fjodorovo-alkultúrában, részben eltemetés az Alakul-alkultúrában, utóbbi esetben ugyanúgy, mint a honf. m., az elhunytat fejjel nyu­gatra helyezték a sírba, részleges lovastemetkezéssel, fenőkő, tűzcsiholó, és ételmellék­letekkel; településmód: erődített települések, kerek, ovális, szögletes alaprajzzal, nyílt telepek: félig földbevájt gerendavázas házak, mint a honf. m.; edényformák hasonlóak, de nálunk nem maradt fenn a jellegzetes geometrikus fonatdíszítés (hacsak nem teküntjük „andronovói" örökségnek a varrotasaink egyes motívumait), a hantiknál viszont fennmaradtak; andronovoi és honf. m. spirálkereszt/szvasztika, szívmotívumok az Aba­sevo-kultúrában + hármas osztású, kereszt alakú csüngők az Alakul-kultúrában = honf. m. szives-palmettás veretek tömeges előfordulása, szív+növény ősi alapmotívum a népművé­szetünkben is, lehetséges, hogy az ősiráni/ősmagyar anyaistennő, Anahita/Eneth szimbó­luma (a szívpal­metta megjelenik a szkítáknál is, pl. Hét testvér kurgán, Kercs, vagy Pazy­rik stb.)

Nyelvtudomány, történeti források: indoiráni ősnyelvünket az Urálnál felcserélhettük a hantik, manysik őseinek nyelvére, a szomszédság, cserekereskedelem, beházasodások révén („anyanyelv"), és mi is átadtunk nyelvi, vallási elemeket az ősuráliaknak. Az Avesztában tucatszám található a ősvallási-mitológiai, nyelvi párhuzam, kezdve 'isten' szavunkkal, mely nem a török tengriből, hanem az avesztai yazatan, yezdan = isten, 'akit imádni kell' szóból, kifejezésből ered, s ez egyben egész „árja" ősvallási orientációnkat kijelöli, megerősítve óiráni eredetünk tételét is (ld. még lovas szavaink a közép-ázsiai kusán nyelvemlékekben, Harmatta J. Iráni nyelvek hatása az ősmagyar nyelvre, in: Honfoglalás és nyelvészet, 1997). A hantik, manysik nyelve és népi hagyományai termé­szetesen számos magyar/ősiráni párhuzamot tartalmaznak (pl. hanti énekek a szovárdok­ról, szabirokról, manysiknál turu a sas neve, etc.; ld. Tugral sólyom a Sahnnamében)

szabir.com