Tartalom
Az etruszk nyelvrõl eleinte azt hitték a tudósok, hogy a latin és germán nyelvek családjába tartozik. Ez a nézet ma már elavult és nem szerepel sehol az irodalomban, mert rájöttek arra, hogy e nyelv-szerkezet nem az indo-európai nyelvcsalád szerkezetével mutat rokonságot, hanem a ragozó nyelvek közé tartozik.
Azt is megállapították, hogy az etruszk nyelvben erõs hangharmónia érvényesül, a hangsúly a szavak elsõ szótagjára esik, a kemény hangok gyakran átalakulnak lágy hangokká, hogy továbbá a szavak elején a késõbb ott szereplõ H-hang a régibb korban még hiányzik és így tovább, ami mind azonos a magyar nyelv sajátságaival. Amennyire erre mód és lehetõség nyílt, megvizsgálták az etruszk szókincset is és több szó pontos értelmét sikerült megállapítaniok. Tudják, hogy istent AISER, EISER-nek nevezték, ami szerintünk azonos az egyiptomi Osir és a krétai Zeus istennévvel és mindnyájan a magyar Õsúr származékai.
További etruszk szavak értelme a szótárban szereplõ megfelelõ angol, illetve francia szavak kíséretével:
|
|
TEZ, TEZI - Tesz |
MENA - Menni |
ITUN - Edény |
|
|
CARSI - Korsó |
TANNA - Tanít |
VACIL - Beszél |
|
|
SUPLU - Sípoló |
AME - Állj meg |
NAPER - Nappal, Nap |
|
|
CUPA - Kupa és
HUD - Hat |
AVE - Év
ALPA - Alap |
FALAS - Falás, Falni |
Kúr Géza (Cleveland) szerint, aki Jules Martha etruszkológus irányát követi, az etruszk nyelvben elõforduló szavak "kb. ötven százalékának gyökere ma is közismert magyar szógyökér és vannak közöttük egészükben használt magyar szavak is. "
Összegezve a nyelv szerkezet, hangtana és szókincse tekintetében tapasztalható sajátosságokat és figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a nép a magyar nyelvû Régi Keletrõl érkezett Európába, az etruszk nyelvet határozottan a magyar nyelvek nagy családjába kell helyezniük s csak azt kell eldöntenünk, hogy a magyar nyelvnek milyen közeli vagy távolabbi változatát képezi, mielõtt még nem esett szét egymástól eltávolodott nyelvjárásokra. Erre nézve az etruszkok hátrahagyott írásaiból nyerhetünk tájékozódást, ha azokat megkíséreljük magyarul elolvasni.
Az etruszk írás a mértani, vagy rovás rendszerû grafika csoportjába tartozik, akárcsak a krétai, mikénei s általában az Égei-tengeri, kisázsiai, föníciai írások és természetesen a szkíta-hun-magyar írások is. Egyes etruszk írásjelek alakja és jelentése teljesen azonos a fönicei jelekkel, mint az I, L, M, N, O, V, Z és T hangoké. Az õ írásuk is fonetikus, vagyis szövegeik a nyelvjárásokat tükrözik.
Bár az etruszk írásjelek hangértékét ismerik a tudósok, eddig még nem sikerült nekik egyetlen szöveget sem megérteniük, nyilván mert nem magyarul próbálták azokat szólásra bírni. Mi magyarul közeledünk a szövegekhez és az alábbiakban mutatjuk be eredményünket.
|
|
Elsõ rövid szövegünk (Okmánytár 10) egy elõkelõ etruszk ember sírkövén szerepel, amelyen az elhunyt személy alak- ját is láthatjuk, jelvényeivel együtt. Az illetõ kerek pajzsot és fokost tart kezében, lábai között a földre állítva a Nap jelképeként gyertyaláng ég. A szöveget a kép keretére vésték, s annak alsó vízszintes sora elkerülte a nagyobb mérvû rongálódást, úgyhogy ott a betûk világosan kivehe- tõk. Ezeket a jeleket az Okmánytárban megismé- teltük, helyreállítva a kopás elõtti V/U jelet és kipótolva a harma- dik szó végérõl lepattant T-jelet. |
Balról jobbra olvasva, e három szavas részleg azt mondja az elhunytról: a L-U-M-I-N I-M-M-A-U-A N-A-P-oT
A lómén imádja a Napot.
|
A lumin az etruszk társadalomban rangos embert, a város vagy hon élén álló kormányzót jelent, e cím azonos lehet az egyiptomi Ra-Mén, azaz Napkirály címmel, csak éppen lágyított hanggal szerepel.
|
|
|
Második elolvasott etruszk szövegünk is balról jobbra halad, (Okmánytár 12) s három sora így hangzik:
(1) Barát (?) volt e király. (2) E lak az õ sírja. Fia él. (3) Árva. |
Megható felirat, melynek rövid szövegébe egy ló és egy emberalak van belekombinálva, vagyis képírás a vonalas írással elegyitve. (Okmánytár 11). Ezt is balról jobb felé haladva kell olvasni.
Így:
Az úr a ló elé es(ik). Ez a képe. A lovat el akarta lopni. Ez a nyûgje. |
 |
|
|
|
Még hosszabb, de szintén jól olvasható az az etruszk szöveg, amely egy bronz íróvesszõ négy oldalán szerepel (Okmánytár 13), amelyet már a magyar tudósok is régebb idõ óta ismernek
Sebestyén Gyula rovásírásról szóló úttörõ munkája révén. Sebestyén bemutatja könyvében az íróvesszõt, megismétli annak négy oldalán (a, b, c, d) szereplõ betûket, átírja ábécésen az ökörszántás módján menõ sorokat, de mégsem veszi észre, hogy magyar nyelvû szöveghez jutott.
A betûket az õ átmásolása szerint mi megismételtük és szavakba tagoltuk, de a négy sort fordított sorrendben olvastuk. |
Átírásunk ez: E vesszõ rovó, az sokat tud. Egy-kettõre ír, ha a murok élõ. No jó, de ha az õre éjjel ruhába rakja (?) be, megõrzi Ön azt jó soká |
 |
Végül bemutatunk egy etruszk síremléket (Okmánytár14), amelyen egy elõkelõen öltözött fiatal leányka alakja látható heverõ helyzetben. Az alak bájos tekintettel szembe néz és jobb kezében valami szív alakú tárgyat tart. Az urna két soros felírása balról jobb felé haladva magyar nyelven így olvasható:(1) A szíve, a szeme fénye, a leányka ruhája (?) elárulja, ki a váza álmodója. |
  |
|
Érdekes megfigyelni, az író ugyanazokat a mozzanatokat említi - a szívet, a bájos tekintetet és az elõkelõ ruházatot,- amelyet a szobrász-mûvész is hangsúlyoz ábrázolásával. Ez az eljárás gyakori a képpel kísért feljegyzéseknél s az egyezés bizonyíték arra, hogy a feliratot helyesen olvastuk el. De van a sikeres olvasásra egy más bizonyíték is. A felirat szavai szerint ugyanis megtudjuk, ki a váza "álmodója". Elárulja ezt az elsõ sor, csak éppen visszafelé kell olvasni a betûket. Így eljárva kiderül, hogy az ábrázolt hölgy: Egy árja királylány, övé a mûvészi váza.
E magyarul elolvasott öt szöveg alapján határozottan úgy véljük, hogy az etruszk nyelv a magyar nyelvcsaládba tartozik és annak itt meghatározó dialektusa annyira közeli árnyalata a magyar nyelvnek, hogy vele teljesen azonosnak vehetõ. Ez nagy eredmény, mert igazolja, hogy az Olasz-félszigetre a Kr.e. 1000 után betelepedett és ott magas kultúrát alkotott szántó-vetõ nép is magyar volt, akárcsak az Égei-szigetek és a Balkán-félsziget elsõ népessége, valamint Nyugat-Európa elsõ két néphulláma.
Etruszk aranylemezek rovásírással
Amint tehát magyar talajból nõtt ki a késõbbi görög kultúra, ugyanúgy magyar talajból nõtt ki a római civilizáció."
(Baráth Tibor: A magyar népek õstörténete III.56-59o.)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
![Weboldal látogatottság növelés](<a href="http://hu.clickdat.com/index.php?r=2842" title="Automatikus nézettség növelés"><img src="http://hu.clickdat.com/img/b/b_160_2.gif" border="0" alt="Weboldal látogatottság növelés" /></a>)
