Eltulajdonított szkíta érdemek

A hazai akadémikusok máig dilettánsnak nevezik azokat a kutatókat, akik a magyar őstörténet szkíta kapcsolataira irányítják a hazai közvélemény figyelmét. Ez ma már ellentétben áll a nemzetközi tudományos irányvonallal, mely az egykori görögök és rómaiak helyett a szkítákat tartja a művészetek és az ipar technológiák valódi mestereinek.

Dogmák helyett az igazat!

Nemcsak a tudományos-népszerűsítő könyvek és filmek, hanem ma már a nagy, nemzetközi kutatóintézetek figyelme is az ősi lovas népek kutatása felé fordult, és az ott dolgozók alaposan meg szeretnék ismerni ennek az ősi műveltségnek a lényegét. Ehhez azonban le kell rombolni a 19. században felállított dogmákat, valamint el kell felejteni a szkítákra, hunokra és utódaikra tett becsmérlő kifejezéseket. Szerencsére számos keleti nép kiváló szakértői akadémiai szinten értékelik újra az ókort és a szkíták szerepét.

Az első lovasok

Hivatalos akadémiai álláspont szerint a szkíták csak a Kr. e. 7-2. század között éltek a kelet-európai sztyeppén. A kutatók nem foglalkoztak azzal, hogy hol éltek korábban, de azt sem kutatták, hogy hová tűntek el hirtelen. Megelégedtek azzal, hogy a sztyeppén időről-időre mindent elsöprő népvándorlási hullám söpört végig, és az szerintük elsodorta a népeket. Andrew Gregorovich ukrán kutató felhívta arra a figyelmet, hogy akár Ukrajna is lehetett a lovas népek egyik bölcsője, hiszen az első olyan ló maradványát, melyet ember ült meg, Derejvkából ásták elő és a radiokarbonos meghatározás alapján Kr. e. 4350-ből származik. Ráadásul éppen ez a vidék volt a későbbi európai Szkítia központja. Az ukrán régészek ma már bizonyosnak vélik, hogy a bronzkortól megjelent kurgán kultúrát a lovas nomádok és nem az úgynevezett árja népek hozták létre.

Első perzsa vereségek

Ma már nem kétséges, hogy a szkíták voltak az ókor legkiválóbb harcosai, akik hosszú ideig uralmuk alá hajtották az akkori világ jó részét. A felemelkedő perzsa birodalmat is egyik szövetségesük, a Kaukázusban élt masszaéták állították meg. Tomürisz királynő vezette szkíta haderő elfogta és megölte Nagy Küroszt, ezután a perzsák egy ideig nem vezettek idegen földekre hadjáratot. Második nagy diadaluk a perzsák ellen Kr. e. 512-ben volt, amikor megfutamították az akkori világ legerősebb hadseregét. A szkíták a felperzselt föld taktikáját alkalmazva becsalták az ellenséget a kietlen pusztaságba, ahol a terepviszonyokat nem jól ismerő perzsák eltévedtek. Az éhezés és a szomjúság nagy károkat okozott soraikban, ezzel szemben a szkíták alig vesztettek katonát a furcsa háborúban. Később ugyanezt a taktikát alkalmazta az orosz Kutuzov Napóleon serege ellene. Hiába kényszerítették térdre többször is a hatalmas perzsa haderőt a szkíták, mégsem őket, hanem a kis görög városállamokat tartják a perzsák megállítóinak, akik jóformán csak kihasználták a szkíták korábbi diadalát. Ma aligha hallunk a dicső őseink tetteiről, ismerjük viszont a marathoni futás történetét.

Kik az aranymesterek?

A szkíták hatalmas aranylelőhelyek felett rendelkeztek és az ókor egyik legfontosabb nyersanyagának csak a töredékét helyezték el áldozati ajándéknak a kurgánsírokba. Volt olyan királyi temetkezőhely, amely 1200 aranytárgyat tartalmazott. Szinte mindegyik tárgyat nagy szakértelemmel munkáltak meg. Mivel néhány tárgyon feltűntek a görög mitológia jelenetei, az európai kutatók mindjárt azt találták ki, hogy azokat valószínűleg görög mesterek készítették el. Az elmélet több sebtől vérzik. A szkíták ugyanis nemcsak a Fekete-tenger partján készítettek hasonlóan míves művészi termékeket, hanem Közép- és Belső-Ázsiában is, ráadásul utóbbiak jóval korábbiak, mint a görögnek mondott kincsek. Ha a görögök olyan kiváló aranymívesek lettek volna, akkor miért nem ismerjük az anyaföldön készített termékeiket? Míg görög vázák és szobrok tucatja rendelkezésre áll, addig valódi görög ötvöstermékről szinte alig van tudomásunk. Sokkal valószínűbb, hogy az aranylelőhellyel rendelkező, szkíta ötvösmesterek készítették el az idegen motívumokkal díszített tárgyaikat is.  

Hatalmas királyok

A nyugat-európai hagyományban a hunokat rendszerint hünének, vagyis óriásoknak nevezik. A régészeti feltárások szerint ez a szkítákra is igaz, hiszen királyaik nagyon magasak voltak, akár a 2 métert is elérték. Az európai uralkodóházak közül a magyar Árpád-háziak voltak még ilyen óriások, illetve a Kaukázus-hegység azon népei között találunk hasonlókat, akik a szkíták utódainak tartják magukat. Nem csoda, hogy szkíta őseink már puszta megjelenése is félelmet ébresztett a görög vagy éppen a mezopotámiai népek körében.

 

OB