Tartalom

Badiny Jós Ferenc

KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG

Feleségemnek hűséges munkatársamnak

Előszó
ELŐSZÓ A 2. KIADÁSHOZ
A SZERZŐ ELŐSZAVA
KEZDJÜK AZ ISTENNEL
VALÓSÁG ÉS TÖRTÉNELEM
KIK IS AZOK A SUMÍROK?
AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTTI ÉS UTÁNI AL-UBAID NÉP
A PELAZGOKRÓL
NYELVÉSZETI ADATOK CSOPORTOSÍTÁSA AZ AL-UBAID NÉPRE VONATKOZÓAN
ETRUSZK-MAGYAR NYELVROKONSÁG
AZ AL-UBAID NÉPRE VONATKOZÓ RÉGÉSZETI ADATOK
A SUMIR-PELAZG-SZKITA EGYNYELVŰSÉG
HONNAN JÖTTEK ÉS HOGYAN ÉLTEK A SUMIROK?
SEMITÁK SUMERIÁBAN
A SUBUR-SZABIR NÉP NYOMÁBAN
HOVÁ LETTEK A SUMÍROK ÉS KIK AZ UTÓDAIK?
A FINN-UGOR SZÁRMAZÁSI ELMÉLET LEHETETLENSÉGÉRŐL
A PÁRTOSOK
AZ ARSAK VAGY ARSACIDAK SZÁRMAZÁSA
A PÁRTOSOK NYELVE
NIMRUD KIRÁLY NÉPE
EPILÓGUS
I. A PULI
II. A JUHNYÁJ
III. A JUHÁSZ RUHÁZATA ÉS FELSZERELÉSE

Előszó

Badiny Jós Ferenc 1909. június 3-án született Gácson, Nógrád megyében. Mint a balassagyarmati gimnázium egykori diákja, a Ludovika- Akadémia tüzér-, majd repülő-kiképzését elvégző tényleges tisztként kezdi pályafutását, azonban a m. kir. hadseregből 1940-ben kiválik és a Budapesti Műegyetemen folytatja tanulmányait, Sumerológiával Argentínában kezd foglalkozni, ahová 1946-ban érkezik. Az első irányítást a római Institutum Pontificum Biblicum-tól kapja, és mint P. Deimel iskolájának a követője tanul. Ugyanezen intézettől nyeri képesítését, mely jóváhagyja tanterveit és kidolgozott tananyagát a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen felállítandó Sumerológia tanszék létesítéséhez, mely tanszéknek a vezetésével az egyetem rektora 1966-ban megbízza. Azóta ugyanennek az egyetemnek ny. rendes tanára.

Munkásságának óriási eredménye az, hogy az 1971. tanévre hirdetett előadásaira 21 argentin rendes hallgató iratkozott be. Tantárgyai a következők:

1.)    a sumir nyelv és ékírás,

2.)    a mezopotámiai kultúrák története és

3.)    a mezopotámiai vallások.

A sumir- magyar nyelvazonosság hirdetője és bizonyítója, A Nemzetközi Orientalista Kongresszus tagja, ahol 1967-ben - Ann Arborban (Michigan, USA) az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumir és babiloni eredetét igazolta, Bizonyítását "Altaic People's Teocracy" címen fogadta el a Kongresszus. 1971-ben a Canberra-i (Ausztrália) kongresszuson - Argentína képviseletében - vesz részt, ahol a Pártos Birodalom sumir tradícióin át a pártos nép magyar vonatkozásait mutatja ki "The Ethnic and Linguistic Problem of the Parthians" c. előadásában.

Egyéb munkái: Sumerian Syntax and Agglutination on Asian Languages, (Canberra, 1971). El Pueblo de Nimrud. Nuevas Orientaciones de las Lenguas Uralo-Altaicas (Valparaiso. Chile, 1966). Las Posibles Relaciones Intercontinentales (XXXVII. Congress Internacional de Americanistas, 1966.).

A megtalált magyar őstörténelem. (Ausztrália 1967) A Buenos Aires-i Jezsuita egyetem kiadásában: Etnographical Map of Turanians (Uralo-Altaians, 1966) és Signos Cunciformes (1966).

TANULMÁNYSOROZAT A MAGYAR SZÁRMAZÁS KUTATÁS DÉLI IRÁNYÚ  EREDMÉNYEIRŐL
BADINY JÓS FERENC

KÁLDEÁTÓL ISTER - GAMIG A SUMIR ŐSTÖRTÉNET

Badiny Jós Ferenc: KÁLDEÁTÓL ISTER GAMIG I.

ELŐSZÓ A 2. KIADÁSHOZ

Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg ez a könyvem, melynek most a második, ezúttal hazai kiadását veszi kézbe az olvasó.

Az elmúlt huszonöt év alatt a tudományok fejlődése óriási eredményeket mutatott fel és ez a fejlődés, szellemi fellendülés hatással volt arra is, hogy a világ népeiben felébredjen egy sajátságos összetartozási érzés, mely újra nemzetté akarja formálni a nemzetköziesítés járma alól éppen csak felszabadult azonos nyelvű, azonos gondolkodású, s mondhatni- azonos lelkivilágú népeket, akik igyekeznek ezt az "egybetartozást" valamiféle hagyományismerettel, származási öntudattal megerősíteni.

Egyedül a magyar hivatalos álláspont nem hajlandó a több, mint 200 éves megkövesedett állapotából kimozdulni és a ma "sumernek" nevezett ősi, káldeus ékiratok nyelvéhez módszeresen, szakmai elhivatottsággal hozzányúlni. Ezzel szemben most már a politika erejét is bevetve igyekeznek fenntartani az u. n. finnugor származási elméletet annak ellenére, hogy a legújabb kutatások egyre egyértelműbb cáfolatot adnak. Dr. Matsumoto japán tudós genetikai eljárása minden kétséget kizáróan kimutatta, hogy a finn, votják, vogul stb. népmaradványokhoz a magyarságot semmilyen vérségi kapcsolat nem köti.

A kiváló magyar szakemberek egy része nagyon is jól tudja, hogy a sumer -magyar nyelvazonosság való dolog, de ezt a hivatalos művelődési és közoktatási ellenkezés miatt - csak megközelítően tudják kifejezni. Említenek protougor, ősmagyar, ómagyar, magyar, protomagyar, iráni, alán, közép-iráni és hun nyelvet, de a mi magyar nyelvünkben csak, jövevényszavak" és "kölcsönszó-rétegek" léteznek ezekből. De milyen nyelvemlékekkel rendelkezünk ezen nyelvek létezésének bizonyítására?

Tény, hogy a sumer ékiratokon mindazok a "jövevényszavak" és "kölcsönszó-rétegek", melyeket a fent említett nyelvek tartalmaznak, megtalálhatóak. De lássuk, kiket rejtenek az említett elnevezések.

A protomagyarnak nevezettek azok a SUBAR-TU-i szabirok" és az UNUG-URI-ak (UR városból eredők), akik létrehozták Dentumagyariát és a kaukázusi Magyarországot.

Az iráninak nevezettek pedig azok a "pártusok", akiknek birodalmához tartozott egész Irán az Eufratestől az Indus folyóig, több mint 500 éven keresztül.

A felsorolt népnevek (alán, hun, sarmata, jazig stb.) megtalálhatók a sumer-káld ékiratokon és ha ezek a népek a Kaukázus északi térségében, a Pontus-vidéken, a Fekete-tengertől északra, a Don-Donyec vidékén éltek az általunk történelmileg beazonosítható időben, akkor ők nem lehettek mások, mint a Mezopotámiából északra vándorló sumer (s)KITA, azaz "vándorló" népek. Szerkezetében változtathatatlan ősi nyelvüket is magukkal vitték éppúgy, mint pl. a Délamerikát meghódító spanyolok, portugálok.

A történelmi zűrzavar amiatt keletkezik, hogy az ősi, sumernek nevezett nyelvünkben a foglalkozást, hivatást, feladatokat, tulajdonságokat jelölő elnevezéseket egymástól független népneveknek vélik: JAZIG (tejtermék-termelő), ALAN (égi fokos népe), SARMATA (királyi nép), HUN (előkelő), ABAR-AVAR (apa nép) stb.

A történelmi folytonosság elakad amiatt, hogy az 500 éven át fennálló Pártus- Birodalom történetét, művészetét, hitvilágát, monumentális építészetét egyszerűen száműzik a kutatásból. Pedig éppen ezek a bölcs, türelmes és igazságos pártus királyok építik fel a gyűlölet népei által lerombolt ősi sumer városokat, templomokat, csillagvizsgáló intézeteivel együtt, felélesztve egyúttal az ősi hagyományokat is.

Sokat írok ebben a könyvben a pártusokról is.

És milyen különös: az elmúlt huszonöt esztendő alatt derült ki az is, hogy Jézus Urunk halotti Leple olyan anyagból van, amit kizárólag a pártus királyi ház részére készítettek és annak viselése csakis a királyi leszármazottakat illette meg.

Ezért ajánlom újbóli elolvasásra, tanulásra e könyvet azoknak, akik az elmúlt évtizedek lelki és szellemi "kőkorszakában" hozzájuthattak kutatásaim gyűjteményéhez, valamint azoknak, akik tiszta ifjonti lélekkel csodálkoznak rá a világban végbemenő történésekre, összefüggéseit megérteni óhajtván.

1995. augusztus 28. Budapesten

Magyar szeretettel: a szerző

Badiny Jós Ferenc

A SZERZŐ ELŐSZAVA

A sumir- magyar rokonítási kísérletek eddig azért ütköztek össze az általános közvéleménnyel, mert e kísérletek lefolytatói - kevés kivétellel - dilettánsok voltak, akik nem tartoztak az úgynevezett "hivatásos" és egyetemi katedrával rendelkező kutatók közé. Gallus Sándor dr. egyik írásából idézem az idevonatkozó indokolást:

"Manapság elfogadott és a szaktudományok művelői által követelt társadalom- strukturális szerep szerint csakis "szakember" hivatott tudományos kérdések felvetésére és eldöntésére... "Az intenzív speciális kiképzés és tudás tudata és társadalmi szerepe a szakembereknek központi helyzetet, más szóval autoritást biztosít. Ez az autoritás a megszerzett tudás kizárólagosságán alapszik. "

Mint a "mezopotámiai történelem és kultúrák", valamint a "sumir nyelv és irodalom" egyetemi nyilv. rendes tanára - hivatkozva a dr. Gallus által meghatározott autoritásomra - kötelességemnek tartom azt, hogy a sumir-magyar vonatkozásokat és kapcsolatokat megvilágítsam. Miután a Magyarság sumir kapcsolatai nemcsak a nyelv, hanem a lelkiség és hitvilág területére is kiterjednek s e két megjelölés mögött élő népesség tulajdonképpen azonos történelemmel, mitológiával és azonos tulajdonsággal rendelkezik, egy kötetben nem tudom mindezt bemutatni.

KALDEÁTÓL ISTER-GAMIG című munkám tehát három kötetből áll:

I.                   A SUMIR ŐSTÖRTÉNET

II.                A SUMIR-MAGYAR NYELVAZONOSSÁG BIZONYÍTÓ ADATAI

III.             SUMIR-MAGYAR LELKISÉG ÉS MITOLÓGIA

E három kötet, sok adata és ténye mellett, útmutatást is ad a segíteni akaróknak. A SUMIR ŐSTÖRTÉNET fényt derít majd a magyar ŐSTÖRTÉNET-re is.

Könyvem ezen részében azt a sumirokra vonatkozó három szakaszt ismertetem, amely a legérdekesebbnek ígérkezik. Nevezetesen:

KIK IS AZOK A SUMIROK?

HONNAN JÖTTEK ÉS HOGYAN ÉLTEK?

HOVA LETTEK ÉS KIK AZ UTÓDAIK?

Annak a célnak az elérésében, hogy a Honfoglaló Magyarság egyik részének a sumir Babilonból-Esztergomig nyúló vándorútját bemutassam, sokkal célszerűbbnek látszott mellőzni a történelmi események kronológikus rendjét és azokat e három irányú kutatás szerint csoportosítani. Amikor a messze évezredekbe nézett kutató tekintetünk, mindig igyekeztünk a feledés ködét eloszlatni és sohasem mondjuk azt "így lehetett", hanem az eddigi kutatási eredményeket idézzük, s ezekből az olvasó egyszerűen kiveheti a "történelmi valóságot".

Nem célunk a "dicsőségkutatás" - hanem az, hogy a Magyar Nép történelmi igazságára rátelepedő sűrű fellegeket eloszlassuk s ledöntsük a "bús feledékenység koszorulatlan alakját" is.

Ennek a célnak az érdekében összesítjük a NIMRUD királyra vonatkozó eredeti, mezopotámiai adatokat is, mely - "NIMRUD KIRÁLY NÉPE" c. fejezet - az előtte felsorolt kutatási eredmények figyelembe vétele után - érdekes

megállapításokat tartalmaz a magyar nép mitológiájára és történelmi igazságára vonatkozóan.

A PÁRTOS-okkal is foglalkozom. Ugyanis a PARTOS BIRODALOM volt a sumir tudomány és műveltség utolsó megőrzője és beletartozik mindaz, amit eddig "szaszánida" eredetnek hirdetnek. Ugyancsak ennek az ötszáz évig álló birodalomnak a hagyatéka a sumir-pártos-jazig-hún-avar-magyar történelmi és nyelvi folytonosság is. A sumir-magyar vonatkozásoktól tehát el nem választható.

Dr. Varga Zsigmond dűlt ki az eke mellől, amellyel a teljesen feltöretlen mezőt igyekezett felszántani. Az ő ekéjét viszem tovább. Talán már az is érdem, ha valaki folytatja a megkezdett szántást.

Buenos Aires, 1970 karácsonyára,

Badiny Jós Ferenc

a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Sumerológiai Tanszékének ny. r. tanára

UR- NAMMU sumir király (Kr. e. 2060) oszlopának homlokdísze A "hat-ágú" sumir csillag - az Egy Isten kettős szentháromságával - a Hold fényében és a Nap sugárerejével - az ÖRÖKKÉVALÓSÁG és a MINDENHATÓ legrégibb szimbóluma. (Az oszlop a Pennsylvaniai Egyetem Múzeumában van.)

KEZDJÜK AZ ISTENNEL

A régi dicsőségünk érkezését álmodozással késleltetők ily nyilatkozattal szokták magukat beiktatni őstörténelmünkbe: "Magyar vagyok - az ős-ten szülöttje... "... és ez a "ten" azután egyéni elgondolás szerint lesz valamelyik őshazába elhelyezve.

Amilyen fontos az őstörténelmünknek és faji dicsőségünknek vallásos kegyelettel való ápolása - éppen olyan káros - a képzelet csapongása szerinti barangolás, - a nem bizonyítható múlt berkeiben. De miért is kell a képzelet szivárványos útjait járni? Miért kell nekünk őseinket és nyelvünk eredetét 8-10. 000 évvel előttük keresni? Miért nem megyünk fiúról apára és nagyapára visszafelé? Hiszen megvannak a valóságos nyomok. Meg van jelölve az út visszafelé. Ezen az úton pedig ott vannak mindazok a jelzések, melyeket elődeink hagytak, csak éppen meg kell keresni őket. Ezek között leggazdagabb hagyatékot mutatja az amit úgy hívunk - "édes anyanyelvünk". Ruhánkat eldobhattuk. Felcserélhettük idegenekével. Szokásainkban utánozhattuk elnyomóinkat és ellenségeinket. Ősi hitünket is elcserélhettük egy másikkal, amit talán jobbnak véltünk. Aranyunkat, ezüstünket, nemzeti öntudatunkat, büszkeségünket eltékozolhattuk. Egy maradt csak - amit nem tudtak tőlünk elvenni - talán éppen azért, mert elsajátítani nem tudták az idegenek - s ez a mi "édes anyanyelvünk". Ez mutatja meg nekünk a múltat is, őseinket is és az Istent is.

ISTEN...

Szent neved így ős-Babilonban hangzott el valamikor. Így írták agyagtáblákra nevedet azok, akik hittek Benned. Isten vagy Te ma is - éppen úgy, mint Babilonban voltál. Neved is ugyanaz és e név alatt egyformán azt a Szentséges Lényedet értjük ma is, aki öröktől fogva vagy.

ISTEN...

Csodát tettél velünk csupán a szent neveddel, hiszen csak a sumir Babilonban neveztek Téged így - ahogyan mi hívunk Téged édes anyanyelvünk szerint: - ISTEN.

Nincsen a világon ma egy élő nyelv és egy élő nép, mely ily csodát tudna felmutatni.

Ne csodálkozz tehát kedves olvasó, ha nyelvünk őseit Babilonban. keresem majd az elkövetkezendő lapok hasábjain, hiszen egyedül csak ott található meg a Te Uradnak szent neve így, ahogyan Te is hiszed... ISTEN...

Imádságodat pedig hozzá - már csaknem 6000 évvel előtted - éppúgy imádkozta sumir elődöd, mint Te most. Hogy megmaradjon nekünk - agyagtáblára írták. Nippurban ástak ki egyet s arról így zeng az imádság:

"én ISTENEM.
Napsugár ragyog a földön...
s én napjaim sötétben töltöm.
A remény s a hit napja
bár jönne...

de csak hull - hull
a szemem bús könnye.
A szerencsétlenség
tart a kezében

és nincs segítség... kialszik éltem.
Testem szörnyű lázban ég.
Én ISTENEM!
Ki teremtettél

Emeld Magadhoz orcám még.
Óh meddig-meddig akarod,
hogy ne védjen, őrizzen karod...
és meddig-meddig engeded,
hogy nélkülözzem segedelmedet...? " (x)

(x) Kramer: Sumerian Version of Job Motifs. (Society of Biblical Literature)

Ezt az imát azért közlöm itt, hogy az olvasó meggyőződhessen az ISTEN fogalmának sumir elgondolásáról és láthassa, hogy a Babilontól Esztergomig vándorló ISTEN szó azonos értelmet visz.

Itt véletlenről, vagy kölcsönszóról nem lehet beszélni, mert azt kizárják azok a szóazonossági és nyelvtani bizonyítékok, melyeket itt e könyvben felsorolok. Arról van szó, hogy egy sokat szenvedett és négyezer éves vándorlásra ítélt nemzet minden szenvedés, áldozat, nélkülözés, pusztítás, erőszak és vérhullatás ellenére is megőrizte nyelvét és Istenét.

Tehát ennek az ISTENNEK nevében kezdem könyvemet. Ez a könyv nem vád. Ez a könyv egyszerűen azt mutatja ki, hogy milyen és mennyi sumir-babilóni örökség van a mai magyarság birtokában.

Ez a könyv azt reméli, hogy a nagyvilágban szétszóródott és a Dunamedencében élő magyarokat egy akaratra bírja ennek a babiloni örökségnek a felmagasztalásában és megőrzésében és reméli, hogy lesznek sokan a fiatalok közül, akik megtanulják sumir őshazánk nyelvét, folytatva az eddig megkezdett kutatásokat.

VALÓSÁG ÉS TÖRTÉNELEM

A rendszeres tudományok legnehezebb feladatát e két fogalom összeegyeztetése képezi. Ugyanis a vizsgálásukat szolgáló eszközök rendszerint nem azonosak és így különböző eredményeket mutatnak fel. Tulajdonképpen a valóságot is és az írt történelmet is egyező módszerekkel kellene szolgálni. Az eredmény: a valóságos történelem, vagy megfordítva mondva - a történelmi valóság lenne.

Ez a történelmi valóság főképpen a múlt megismerésének tudományán - a régészeten alapszik. Kisegítője az embertan, mint fajmegállapító tényező és hűséges munkatársa a nyelvészet - mint az együttélések kutatója. A történelemírásnak tehát a valóságot szolgáló tudományos kiértékelésekre kellene támaszkodni s ezeknek a módszeres feldolgozását és rögzítését nevezzük tulajdonképpen "oknyomozó történelemírásnak".

Az emberiség eddig megírt történelmi szemléletének megállapításai azonban - nagyrészben - hiányolják a valóságos adatokat. Ezt a történelemírást nem a régészet, az embertan és a nyelvészet eredményei irányították - hanem egy tudományosnak egyáltalában nem nevezhető faktor: a hatalom, mely a tudományos kiértékeléseket mindig a saját érdeke szerint ismerteti. Elmondhatjuk tehát azt, hogy az eddig rögzített história adataiban az úgynevezett "történelmi valóság" tulajdonképpen egy igen relatív és egyáltalában nem szilárd anyag a történészek kezében.

Ilyen gondolatok keletkeznek az igazságos érzésű kutatóban, amikor az ókorról már megírt történelem lapjait forgatja és a vándorló népek útját igyekszik követni. A sokféle elnevezés útvesztőjében e népek egy közös tulajdonságát könnyen meg tudjuk állapítani. Nevezetesen azt, hogy szemüket az égre vetették és az égi rend szerint akarták egyszerű földi életüket berendezni. Ezen szándékuk hirdetője az a fennmaradt sok remekmű - az irdatlan nagy kőépítkezések - melyekről az ég titkaiba akartak betekinteni s mondhatjuk azt, hogy be is tekintettek. Tudásukat hirdetik a visszahagyott és fennmaradt alkotásaik, melyek a mai logikusan gondolkodó embernek elmondják, hogy pl. az egyiptomi Sphinx összes mérete a mai asztronómia adataival azonos. Hogy a sumirok ismerték mindazokat a számokat, amiket ma "Pitagorasnak" tulajdonítunk, sőt a logaritmust is. - De mindezt a nagy tudományt csupán arra igyekeztek felhasználni, hogy a "fent" igazságos és hibátlan rendszerét itt "lent" is érvényesítsék. Ezen pozitív eredmények alapján nevezi felismerő módszerüket a mai tudomány "kozmológikus világszemléletnek. Ők tulajdonképpen csak abban különböznek a mai logika emberétől, hogy ők azt hitték - azért születtek a földre, hogy az égieket szolgálják. A mai "logikus világszemlélet" emberének hite ezt a földre küldetést, egyre erősebb formában, az "önérdek", az "önzés", és az "én" érvényesülésének jutalmául könyveli el. Tehát a ma emberének építkezése is ugyanezt a célt szolgálja - ellentétben a kozmikus világszemléletű elődeinkkel.

Az istendicséret oly hatalmas alkotásai utánunk nem fognak fennmaradni, mint a történelem előtti, vagy ókori elődeink maguk után hagytak. Úgy olvassuk, hogy a "mayák, iberek, pelazgok, etruszkok, ligurok, berberek, painok, bretonok, gallok, írek, skótok, baszkok, hettiták, krétaiak, a líbiai mazintik, az egyiptomiak, a sumirok mind könnyűkezű mesterei voltak ennek a kőtömb-művészetnek. S ha jobban végigtekintünk soraikon egy meghökkentő felfedezés állítja meg gondolatainkat, ezek a népek mind ismeretlen eredetűek.

A szaktudósok tétova erőfeszítései - mintegy száz éve egyetlen biztos jelet, támasztékot vagy következtetést nem tudnak kiszűrni abból a sötét homályból, mely múltjukat fedi. Mint kész és éretten született csoda-lények tűnnek elő a semmiből az Atlanti- és Földközi-tengerek partjain mértéktelen sziklákat cipelve hátukon - aranytól, drágakövektől ragyogó művészetekbe öltözve s még gazdagabb, még irigylendőbb szellemi kincsek birtokában. De azt senki sem tudja honnan jönnek s hova mennek" .

A történészek tehát megnyugodnak abban a tudatban, hogy vannak ismeretlen eredetű népek. Ez még csak elfogadható lenne. - De hogy a történelemírók azt sem tudják felderíteni, hogy hova tűntek el ezek a nagykultúrájú ismeretlenek azután, hogy pár ezer évig léteztek és a neolitikumon át hozzánk érkező műveltségük képezi alapját mindennek, amivel dicsekedhetünk - ez már olyan tény, mely a valóság és történelemírás fentebb ismertetett meggondolásait s az ezen alapuló kétkedésünket indokolttá teszi. Miután a régészet, az embertan és a nyelvészet ezekre az "eltűnt" népekre vonatkozólag a hiteles leletek ezreit szolgáltatja s mégsem kerültek ezek a leletek a történelmi szemléletben rögzítésre, - s "hatalom" faktorunk megjelenése szintén bizonyítást nyer. Ez a hatalmi beavatkozás meg is nyilatkozik magában a leírt történelemben, mely főleg a politikai érdekeket szolgáló birodalmak leírásával és ismertetésével foglalkozik s azokkal is "bizonyos" politikai érdekek szolgálatában. Hogy valóságos példával világítsuk meg állításunkat, csupán azt említjük, hogy az összesen "tizenhárom" esztendeig létező úgynevezett "Nagy Sándor birodalomról" kötetekben emlékezik meg a "történelem tudománya" - de ebbe a birodalomba belekényszerített népek múltjáról, s tovatűnéséről aztán semmit nem tudunk tovább. Hasonlóképpen nem kerül kifejtésre a csaknem 800 évig létező hatalmas Hún birodalom sem, mely Plinius, Solinus és Procopius történetírásában megtalálható és 60 évvel Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) után a velük rokon párthusoknak királyt adnak. - Miképpen Chorenei Mózes örmény történész és Sebeos írják: "Antiochus országlásának tizennegyedik évében a Párthusok a Macedónok igáját lerázták és az Euthaliták (húnok) királyának fia lett királyuk, kinek nemsokára Kelet és Észak-Ázsia minden népei meghódoltak". Bár a húnok a párthus birodalom megszűnése (Kr. u. 226) után érték el tulajdonképpeni aranykorukat Attilával (Kr. u. 450) oly figyelemben nem részesülnek a történelemtudománya részéről, hogy a történetírásban netalán egy térkép is beillesztve legyen birodalmuk kiterjesztéséről, - miképpen a macedón Nagy Sándor erőszakos uralmának 13 esztendejéről van - hanem egyszerűen a "népvándorlás" fejezetben találunk némi megemlékezést róluk. Ugyanez a helyzet az "avar" birodalommal is - mely háromszáz éven át létezett a Dontól az Ennsig. Az egyetlen kétségtelen adat, melyet róluk mondanak a történészek az, amit Nagy Károly történetírója, Einhardt feljegyzett, nevezetesen, hogy "Nagy Károly úgy szétverte az avarokat, hogy belőlük egyet sem lehet találni már. Pannónia üres maradt".

Bíborban született Konstantin történelemírásának azon része, melyben azt állítja, hogy: "a horvátok igen nagy része avar", egyszerűen feledve van.

De a meglévő történelem írása szerint nemcsak az ismeretlen eredetű húnok és avarok tűntek el, hanem az ugyancsak ismeretlen eredetű dahák, sakák, masagéták, chusok, úzok, párthusok, sabirok, pacinaciták, madscharok, siculok, agthyrsok, káldok, hurriták, ugaritiak, hyksosok, lydok, sarmaták, messinaiak, médek, alánok, jazigok, onogurok és azok is, akik magukat sabartho-asphaloi néven illették.

Itt az oknyomozó történelemkutatás elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor a leírt történelem összeütközik a valóság adataival. Ugyanis a tanulmányunk tárgyát képező sumir kultúrdiaszpóra útja azon a területen vezet át, ahol ezek az "ismeretlen eredetű" és "eltűnt" népek laktak, éltek és uralkodtak. Az országlásukat és életüket a róluk beszélő archeológiai leletek alapján ma, a Van tó melletti Káld uralomtól kezdődően, az annaui, maikopi, novosvobodnai, kama-urali, volga-okai, kejakenti, körösi, tordosi és tiszai neolitikus kultúrának nevezi a régészet és a kiásott leletekről azt állapítja meg, hogy azok "Sumer és Elam kultúrkincseivel azonosak".

Mindezek a régészeti adatok mellőzve vannak a történelemben és a legkisebb szándék sem található arra vonatkozólag, hogy az eltűnt ismeretleneknek élete és a sumir kultúrdiaszpóra között valamilyen kapcsolati lehetőség kimutatható legyen.

Ezeknek a kapcsolatoknak a kikutatása azonban éppen az, mely minket érdekel. Tehát, amikor az eltűnt népeket keressük és őket a régészet, az embertan és a nyelvészet által kimutatott eredmények alapján megtaláljuk, az így kimutatott valóság: a történelmi valóság. Ennek érdekében teszünk az elkövetkezendő oldalakon egy kísérletet. Kutatási módszerünket azonban nemcsak a régészet, embertan és nyelvészet adataival érvényesítjük, hanem néhány logikus szempontú támaszt is alkalmazunk. Ezeket a támaszokat a tudományos tervszerűség mellett a huszadik század emberének észjárása is sugalmazza. 1965 népi helyzetéből indulunk ki. Ha ma angolokat, vagy franciákat keresünk a világban, megtaláljuk őket nemzeti felségjelük, népi szimbólumaik és pl. Amerika földjén még azután is, hogy lakóhelyeiket rendszerint az "anyaföldi" őstelepülési helyeikről nevezik el. Így élnek az angolok Argentínában City Bell-ben és Hurlingham-ban, ahol a szél az angol lobogót lengeti az angol nemzeti ünnepeken. A franciák sem tértek el ettől a rendszertől. Kanada területén Riviér de Loup és Quebec a lakóhelyük, és a gall kakas az ipari cikkek védjegye.

Hasonlóképpen fogjuk keresni majd a sumirokat is, felségjeleik, szimbólumaik és települési helyeik elnevezéseit követve.

Van azonban egy másik támasztékunk is. Ugyanis ma a mohamedánokat a félhold után, a keresztényeket a kereszt szerint és az izraelitákat Dávid csillagának árnyékában találjuk meg minden földrészen. Ezek a különböző vallású népek ma is különféle rítus szerint temetkeznek. Bár ma már modernizálva van az örök nyugalomba helyezés módja is - a vallási különbözőségeket azonban mindig megtaláljuk a temetőkben.

A múlt emberének is megvolt a vallása és vallási szimbóluma, és a "másvilág"-ra való költözés a földi élet sokkal lényegesebb és fontosabb része volt, mint ma nálunk. Ennek következtében a temetkezési szertartások is több előkészületet tartalmaztak a túlvilágra való költözés nagy eseményéből. Ha abból a megállapítástól indulunk ki, hogy a vallásos gyakorlat és a vallásos gondolkodás mindenkor csak következménye a tulajdonképpeni "életfelismerő módszernek", - melyet ma világszemléletnek nevezünk, akkor egyszeriben megértjük, hogy a régieknél sokkal több erre vonatkozó megnyilatkozással találkozunk. Ugyanis mondottuk, hogy a sumirok és az egyiptomiak is a "kozmológikus világszemlélet" alapján rendezték be életüket. Így ez befolyásolta minden működésüket, minden tettüket. Tehát műtárgyaik, kerámiájuk, szimbólumaik, oltárképeik, teogóniájuk rendje, kegytárgyaik, templomi rendszerük, vallásuk és temetkezési rendjük, mind-mind ennek a kozmikus világszemléletnek a megnyilvánulásai. Keressük tehát a sumir utódokat majd vallási emlékeik, temetkezési rendjük s kozmológikus beállítódottságuk emlékei szerint is.

Úgy véljük ha a régészeti anyagot ezen új szempontok szerint vesszük tüzetes vizsgálat alá, a helyes úton járunk, hiszen az ősi szimbólumok, vallási jellegek, Istenre és az Istenség rendjére vonatkozó elnevezések és kifejezések, az Istenséggel való kapcsolat jelképei, a túlvilágra való költözés szokásai és rendje tulajdonképpen a népi származástudat legfontosabb bizonyítékait képezik. Ha ezeket megtaláljuk és az eredmények kiegészítést nyernek a nyelvészeti és embertani azonosságokkal - úgy az eddigi "ismeretlenek" és "eltűntek" feltámadnak majd. Az a hosszú vándorút pedig, mely sumir őshazájuktól mai helyükig nyúlik foglalja magába a rájuk vonatkozó és eddig meg nem talált "történelmi valóságot":

"Hiszen nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne. " (Lukács, 8, 17.)

FORRÁSADATOK

(1) Noetlin Fritz: Die kosmischen Zahlen der Cheopspyramide. (Stuttg. 1921.)
(2) Neugebauer & Sachs: Mathematical Cuneiform Texts. (AOS. 1945)
(3) Schwab F. Sternmächte und Mensch. (Berlin 1923.)
(4) Grossmann Hugo: I. Die hellenistische Gestirnreligion. (Leipzig 1925.)
(5) Altorientalische Texte zum Alten Testament. (Berlin- Leipzig. 1926.)

II.

KIK IS AZOK A SUMÍROK?

A sivatag felett süvít a szél. Könyörtelenül ragadja magasba a homokot? És ez a futóhomok mindent betakar. Embert állatot és követ is. Betakarta a pompás birodalmak palotáit, városait. Alatta fekszik a múlt. A legnagyobb hatalomnál is erősebb ez a parányi szemecske, a homok.

Az a sok "miért", melyre az emberi szellemiség kielégítő választ keresett és keres ma is- nagy misztériumként fekszik alatta. A rajta taposó karavánok és harckocsik embereit pedig főleg a "ma" lüktetése érdekli, és csak kevesen vannak, akik a múlt titkait kutatják. Így századunk elejéig csak egy valami létezett a "művelt nyugat" emberének, mely a múlt eseményeire, az ember eredetére és különbözőségeire választ tudott adni és útmutatóul szolgált, s ez a BIBLIA volt, a SZENT ÍRÁS, az Isten szava, miként azt a keresztény egyházak tanítják.

A múlt hűséges biblia-olvasója talán sohasem gondolta és nem is hihette, hogy a homok alól előkerülő, furcsa írással telerótt agyagtáblácskák lesznek a múlt valóságos történelmének hirdetői. Pedig úgy történt, hogy a homok legnagyobb ellenségei a szorgalmas tudósok lettek. Az ő csákányuk, ásójuk és évszázados verejtékes munkájuk nyomán került felszínre az emberiség eddig nem ismert őstörténete Ennek az őstörténetnek pedig egyik hosszú fejezete a minket érdeklő sumir népről szól, mely pontosan a földnek azon a részén lakozott, ahol a Biblia az Édenkertet és a vele kapcsolatos területeket említi.

A Tigris és Eufrátesz folyók közötti terület az, melyet már mintegy 200 év óta kutatnak a tudósok. Expedíciók ássák ki a homok alól egy igen magas szintű kultúrának az emlékeit, téglából épített városokat, palotákat, templomokat, csatornákat és öntöző berendezéseket. Minden archeológiai leletnél azonban ékesebb bizonyítéka ennek a kultúrának az a csaknem egy és fél millió darab agyagtábla, melyen az ékírású emlékek maradtak, fenn. Ezt az ékírást azóta megfejtették s annak az úgynevezett "SUMIR" nyelven irt szövegeit ismerjük. Mondhatjuk tehát - hogy e kultúra egyik népének nyelvét - a sumir nyelvet - ismeri a mai nyelvtudomány, bár vannak még olyan részletei is, melyek megoldásra várnak.

Általánosan sumir népnek nevezik az ékiratok nyelvének népét. - Látni fogjuk a következőkben, hogy ez az elnevezés részletes magyarázatot kíván.

Mindenesetre mondhatjuk, hogy sumir nép története az első az ókori népek között, melyről saját eredeti írásuk tájékoztatja a késői kutatót s az első ókori történelem, mely írásban rögzítve van.

A róluk megírt mai történelemben azonban különbséget kell tenni azon események között, melyeket ők maguk a saját idejükben, saját írásukkal rögzítettek - és azok között, amit erről az írásokról a mai kutató történészek "kiértékelnek''.

Öntsünk tehát tiszta vizet poharunkba. Állapítsuk meg először, hogy melyik az a nép, melyet a mai szakirodalom "SUMIR"-nak nevez.

A mintegy másfélmilliónyi agyagtáblának megfejtett 20 százaléka között találtak egyet Nippurban, melyen a "Sumir Királyok Uralkodási Rendje" van feltüntetve. Ezt professzor Poebel megfejtésében a Pennsylvániai Egyetem publikálta. Ezen a táblán fel vannak sorolva az özönvíz előtti uralkodók is és az özönvíz előtti városok is. A városokat a kutatók meg is találták és így nevezik őket: Eridu, Bad, Tibirra, Larak, Sippár és Surupak.

A tábla sorrendje úgy írja, hogy az özönvíz utáni uralmak "KIS" sumir város királyságával kezdődnek. (Ami nagyon valószínű, hiszen a Sir Woolley által megtalált özönvíz iszapréteg vastagsága szerint kiszámított úgynevezett Bibliai özönvíz Kr. e. 4000 körül - a 700x150 kilométernyi kiterjedésében - Kis várost már nem öntötte el.)

Utána következik az I. URUK-i Királyság s majd ezt követi az I. UR-i Dinasztia.

Az I. UR-i dinasztia bizonyítékait találta meg Sir Woolley a dr. Hall által már 1919-ben végzett ásatások folytatásánál, 1924-ben, az egykor UR városhoz tartozó épületekben melyeket a ma AL-UBAID-nak nevezett domb alól kapartak ki. Itt került elő egy kőtábla, melyről prof. Gadd a következő szöveget olvasta le: "UR királya Anepadda, Mesanspadda Ur királyának fia, építé úrnőjének NINHURSAGNAK".

A nevezett királylistán Mesanepadda az I. UR-i királyság első uralkodója. Fia építette NINHURSÁGNAK, a teremtés istenanyjának ezt a gyönyörű templomot, melynek homlokzatán díszlett az erejét visszaszerző Napistent ábrázoló rézszobor. Bobula szerint TUR-ULLU-nak kell nevezni a Nap ezen formáját! (1. kép.)

(A téli napforduló -a sumir Gurusunu - mint vallási ünnep hosszú évezredeken át megtalálható Keleten és Julius Caesar Kr. e. 56-ban iktatja be a római ünnepek közé a babiloni kalendárium bevezetésekor. Az ünnep neve: "A legyőzhetetlen Isten Napja".)

Az Ur-i királyság igen fontos a sumir történelemben! Már rendelkezünk erre az uralkodásra vonatkozó archeológiai bizonyítékokkal. Ugyanis innen kezdődik a sumir nép történelmileg bizonyítható uralkodása Mezopotámiában Kr. e. 4. évezred második felének kezdetétől. Utána több mint ezer esztendős sumir élet következik 11 különböző nevű uralommal, amit megzavar a 142 évig tartó, az első AGGADE Dinasztia királysága. Kr. e. 2350 évre teszik I. SARGON semita király uralkodásának kezdetét, aki ennek az AGGADE Dinasztiának megalapítója. Sargon semita voltát azonban még Kramernek sem sikerült bizonyítani. Annyit tudunk róla az ékiratokból, hogy apja UR-ZABABA nevű sumir király - KIS város uralkodójának kertésze volt. Ennek udvarában lett azután főpohárnok "NAGY-SARGON". Sargon dinasztiáját a GUTI (Kuti) nép veri le. Ennek a népnek kilétét eddig a történészek megállapítani nem tudták. Sumirul írtak és a ma LAGAS- nak nevezett, de az ékiratokon SIR-BUR-LA-KI néven szereplő város (Sir-Bur-Holló), uralkodóival együtt gondoskodtak a sumir tradíciók visszaállításáról és az akkor már ezeréves sumir rend megszilárdításáról. Miután itt Lagasban született meg - a semita uralom előtt még - az emberiség első szabadságlevele, URUKAGINA nevű király rendeleteiben, Lagasban éri el - Gudea nevű patesi uralkodása alatt - a sumir újraéledés a tetőpontját. Ennek a magas kultúrának örököse és eltulajdonítója lesz a semita Babilon, mely 1792- ben trónra lépő szuperintelligens uralkodójával - Hamurrápival -új korszakot teremt. Alatta születik meg a sumir tudományt felszívó, a sumir tradíciókat elsajátító és a sumir ékírást akkádul használó Babiloni-nép, melyhez - mint majd látni fogjuk a magyarság Szabir ágának igen sok köze van:

A "Mezopotámiai Kronológia és Uralkodási Rend" táblázatát lásd a 230. oldalon.

A Poebel által megfejtett "Uralkodók Sorrendje" c. ékiratból tehát tudjuk, hogy a 4. évezred második felétől kezdődően beszélhetünk sumirokról, hiszen létezésüket az archeológiai leletek bizonyítják. Nem sikerült azonban eddig az I. UR dinasztiát megelőző -özönvíz utáni két uralomnál összeegyeztetni az uralkodási periódusokat az archeológiai leletekkel. Nevezetesen az I. URUK dinasztia 2310 évig uralkodó 12 királyára és az azt megelőző I. KIS Királyság 24510 évig uralkodó 23 királyára vonatkozóan. Tekintve, hogy Woolley a bibliai özönvizet Kr. e. 4000-re kronologizálta - szerinte az I. UR dinasztiától a vízözönig csak 500 évünk marad ennek a két - a királylista szerint - csaknem 30. 000 évet kitöltő dinasztiának a beiktatására.

Miután nem tudjuk, hogy az ő időszámításuk alapegysége mi volt és az "évük" azonos-e a mienkével, egyenlőre egy megoldhatatlan problémával állunk szemben. Éppen ezért - az I. UR Királyság előtti időt - a Vízözönig - "Korai Dinasztiák Idejének" nevezi a szakirodalom és az ebbe az időbe soroló régészeti leleteket a lelőhely szerint csoportosítja. Így ismerünk tehát az I. UR Királyságtól számítva visszafelé - három archeológiai korszakot, melyek: Jedmet-Nashr-kor, URUK-kor és AL-UBAID-kor. E három kor tárgyalását kezdjük a legrégibben - az AL-UBAID koron.

III

AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTTI ÉS UTÁNI AL-UBAID NÉP

Az AL-UBAID elnevezés - mint említettem - onnan ered, hogy ezen mai nevű domb alatt talált a Woolley expedíció egy kétségtelenül özönvíz előtti telepet - épület romokkal, melyre az I. UR dinasztia a már említett Nin-Hurság templomot ráépítette. A leletet kiegészítik az ugyancsak özönvíz előtti eredetű, kézzel készített, festett, mázos égetett agyagedények, tűzkövek és obszidiánkőből készített különböző szerszámok. Woolley következőképpen beszél erről a leletről:

"A talált tárgyak alapján megállapítható, hogy az itt lakó emberek a kései kőkorszakba sorolhatók. Al Ubaidban nincs nyoma a fémnek és amennyiben az itt lakók egyáltalában ismerték a rezet - azt csak egész kis luxuscikkek megmunkálására használhatták... A talált finom kőszerszámok viszont azt bizonyítják, hogy az özönvíz előtti Al-Ubaid kor kézművesei a finom kőcsiszolás mesterei voltak. Kitűnően értették az agyagedény készítést, melyet nem korongon, hanem kézzel formáltak vékonyfalúra és formásra. Ezeknek az edényeknek díszítése karakterisztikus - fekete, vagy barna színű - világos alapon, mely valószínűleg fehérnek volt tervezve, de az égetés után zöldessárga lett. A díszítés vonalai geometrikusok, háromszög, négyszög vagy hullámvonal, mely ügyes kombinációval a formához alkalmazkodik s megtaláljuk rajtuk a zergebak vagy a kereszt stilizált formáját is. Ez a legrégibb kerámia a legművészibb mindazok között, amit a mezopotámiai kultúra az arabok megjelenéséig produkált...

Az AL-UBAID-i kerámia már teljesen művészi formában jelenik meg és azt bizonyítja, hogy az AL-UBAID-i nép őshazájából hozta magával ezt a tudást. Ugyanezt bizonyítják az ERIDU-ban talált agyagedények is.

Az egyetlen, ami az AL-UBAID-i agyagedényekhez hasonlít, az az ELAM-i prehistórikus kerámia, aminek jelenléte azt engedi következtetni, hogy az AL-UBAID-i nép az Elam-i hegyekből ereszkedett le a deltavidékre".

A Woolley expedíció kiértékeléseiből az alábbi érdekes következtetéseket csoportosíthatjuk az özönvíz előtti ALUBAID népre vonatkozóan:

1.      Őshazájukból hozták magukkal a fazekas mesterséget, s olyan edényeket készítettek, melyekhez hasonlót azóta sem csináltak Mezopotámiában.

2.      Valószínűleg ismerték a rezet és a rézöntést, hiszen Woolley expedíciója az özönvíz iszapjában talált egy réztőrt is (5).

3.      Keletről jöttek.

4.      Az özönvíz előtti ERIDU városban is ugyanilyen agyagedényeket ástak ki.

Amikor a kutató ezt a szegényes "AL-UBAID-i ősnép" elnevezést hallja - szinte önkénytelenül valami primitív jelleget ad a szereplőknek. Pedig ha tovább olvassuk Woolley adatait erre az özönvíz előtti népre vonatkozóan - akkor bámulatos perspektíva alakul ki előttünk. - Nézzük csak egyenként:

"Az Iraki kormányzat expedíciója Eriduban 14 egymásra épített templomot ásott ki, milyek mind az első özönvíz előtti Al-Ubaid korszakba tartoznak. "

"A német kutatók viszont Warka-ban (URUK) egy Al-Ubaid települési réteget találtak, mely 12 méter vastagságú. Nyilvánvaló, hogy ez az AL-UBAID kor igen hosszú volt. ''

"Ur városban az özönvíz iszapja alatti házromokban két amazonitból készített gyöngyöt találtunk, Ur városhoz legközelebb eső vidék ahol ez a kő található, az indiai Nighiri hegy. "

"Az AL-UBAID-i házromok között terrakotta szobrocskákat találtunk, melyeket primitívnek nem lehet nevezni... istennőszobrok -amit csak ilyen módon tudtak ábrázolni. Ennek a népnek a vallási szemléletéről semmit nem tudunk mondani - de kétségtelenül volt vallásuk. " (2. kép.)

"Vita tárgyát képezi az, hogy az AL-UBAID-i nép valóban sumir volt-e. Azt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az általuk teremtett kultúra nem arra volt ítélve, hogy nyomtalanul eltűnjön az özönvízzel. Ellenkezőleg - abban a sumir kultúrában, mely később oly magas színvonalat ért el - jelentős részt visz az AL-UBAID-i. "

"A mitológiában, amit az AL-UBAID-i nép utódainak átadott - megtalálható az özönvíz-monda. Csak ettől a néptől eredhetett az özönvíz története. A jól ismert bibliai mese Noé bárkájáról - egyáltalában nem héber eredetű. Azt héberek Mezopotámiából vették át és nekik kedvező változtatásokkal a saját szent kánonjukba illesztették be. A sumir özönvíz-legenda egy vallásos költemény, mely az ősi nép hitét tükrözi vissza. "

Woolley leírása után már valamilyen képet alkothatunk magunknak erről az özönvíz előtti népről, melynek kultúrája- a sumirnak nevezett műveltség alapját képezi. Önkénytelenül kérdezhetjük, hogy miért egy mai hegyecske nevét viseli ez a nép...? Miért AL-UBAID... és miért nem ERIDU... ahol 14 templomot építettek, egyiket a másik fölé tehát legmérsékeltebb számítás szerint is - legalább 28 generáció élt ott.

Miután az előszóban úgy írtam - "ez a könyv nem vád'' - nem akarom az angolszász kutatókat gyanúba fogni azért, hogy minden eszközzel igyekeznek ennek a népnek a nagyságát kicsinyíteni. Hiszen csak keletről jöhettek. Ennek a népnek kikutatása csak a keletiek érdeke lehet. - A nyugati kultúrákba semmiképpen sem lehet beiktatni őket.

Syncellus, Chronographia c. munkájában, a sumir királylistához hasonlóan, időrendbe sorolja Babilonia királyait és mondja, hogy Babilonia 86 királya "kaldeus és méd" volt (Syne. 78. C.). Brill (Leiden) által 1888-ban kiadott történelemkönyv???? ..még így ír: "Kaldeában a turániak és a kusiták összekeverednek és két birodalmat alkotnak Elámot és Kaldeát. " Tehát az Al-Ubaid-i népnek nevezettek turániak és kusiták voltak, és itt kusita alatt azt a népet kell érteni, amelyiknek őshazája Baktria - az Amu-Darja és a Syr-Darja közötti terület. Természetesen ők magukat nem hívták "kusitának" - mert ezt a nevet a biblikus özönvízmese után kaphatták csak. De nem tudták őket a történészek másképpen nevezni, hiszen Poebel az a sumirok által leírt özönvíz történetét - úgy, ahogy az eredeti tábláról leolvasta - csak 1914-ben publikálta.

Talán ezeknek a tényeknek az ismeretében elmélkedik prof. Kramer, amikor a turániak örökségének elismerésével, ebben a "történelmi űrben" a semitáknak is akar valamit juttatni a sumir őskultúra szépmíveseinek örökéből. Így Kramer:

"A Sumirföld pre-sumir települőinek neve természetesen ismeretlen. Ők az írás feltalálása előtt éltek és nem hagytak magukról írott emléket. Nem tudjuk kilétüket megállapítani a késői sumir hagyományokból sem, de hozzávetőleges lehetőséggel annyit megállapíthatunk róluk, hogy belőlük egy rész a harmadik ezredévben mint "subar" nép volt ismeret. Azt teljes pontossággal tudjuk róluk, hogy ők adták az ős-sumirföldnek a legfontosabb fejlődési erőt, - ők voltak az első termelők, földművelők, állattenyésztők, halászok, az első takácsok, bőrdíszművesek, kovácsok, asztalosok, fazekasok és kőmívesek".

A továbbiakban megállapítja prof. Kramer, hogy a Tigris és Eufrates sumir nevei - Idiglat és Buranum (én Baranyának olvasom) és a legfontosabb városok - mint Eridu, Ur, Larsa, Isin, Adab, Kullab, Lagas, Nippur, Kis, nem a sumir etimológia szerint felépített nevek. Ezt ő "semita hatásnak" könyveli el és minden bizonyíték nélkül állítja, hogy "semita hordák" uralkodtak az AL-UBAID-i nép felett mindaddig, míg a valódi sumirok a 4. évezred első felében megérkeztek Sumériába.

Kramer nagyszerű képviselője 1970 szakirodalmának. Az ő véleménye a nagy többség szavát jelenti. E szerint azt a népet kell nevezni sumirnak, mely az özönvíz előtti ALUBAID-i népre rátelepedett.

De miért nem sumir az AL-UBAID-i nép? Hiszen Ázsiából származó turáni nép, aki már tudást hoz magával. Művészettel művel, téglából házat és templomot épít. Tehát vallása van és ismeri az Istent. Vallásukat a tőlük maradt hagyományból ismerjük. Istenszemélyeik azonosak a sumir nép isteneivel: AN - EN-LIL - EN-KI - NIN-HURSAG. Ezek nem semita istennevek és a semiták templomot csak az igen késői időben építettek. Különösképpen igen fontos a turáni néppel való azonosításnál az, hogy a termékenységnek "Anyaistennője" van itt is. Ugyanis az összes turáni területeken megtalálható az Anyaistennő imádat s éppen ez a tény hozza kapcsolatba ezt az AL-UBAID-i népet a Dunamedencében is már régen letelepedett néppel, ahol a "Danubian" és "Oltenian" (A Duna és az Olt után) nevezett ősnépeknél már Kr. előtti 5. évezredben megállapítható az anyaistennő tisztelete.

Az Al-Ubaid-i nép az anyaistennőt nem NIN-HURSAGNAK, hanem ERES-KI-GAL-nak nevezte - magyarul úgy mondanám - a "NAGY FÖLD ERŐSE". A szakirodalom a "Nagy Föld Istennőjének" fordítja ezt a valóban sumir elnevezést.

"Nagy Föld"... hol is lehetsz...? Mekkora lehet az a terület, melyet így neveztek előttünk már 6000 évvel?

Talán Gordon Childenek van igaza, aki "a Visztulától a Balkán déli csücskéig egy azonos nép települését" látja a Neolit-korban. Ennek az egy azonos népnek megtalálták azóta településeit és azt "Körös, Trypole, Danubian" kultúráknak nevezik s a Kr. e. 5000 év körülinek kronológizálják. Mindezek között azonban legérdekesebb az "Olt melletti kultúra", mely urbanizált, és központja az "ERŐSD nevű város" ahol kőből épített és cserépkályhával bútorozott házakban laktak, és a mennyezet is díszítve volt. Ezeknek is ugyanolyan égetett agyagedényeik voltak, mint az Al-Ubaid-i népnek és a díszítő motívumaik is azonosak. Hasonlóképpen agyagfigurák ábrázolták az Istenanyát s talán az Al-Ubaid-i nép Istennője - a "Nagy Föld Erőse" idáig is kiterjesztette hatalmát, és nem véletlen, hogy az Istenanya neve "ERES" - "ERŐS" - hiszen az eddig legműveltebb várost, ahol imádói laktak, róla nevezték el "ERŐS-D"-nek. (A sumir nyelvben a "-da" rag a locativus esetet mutatja.) Természetesen itt a Mezopotámiai - özönvíz előtti - helyzetet nézzük, midőn ERŐSD várost a "legműveltebb" jelzővel illetjük. Ha az AL-UBAID-i nép magával hozta szakmáit és ismereteit előbbi hazájából, akkor azt kell feltételezni, hogy ebből az őshazából máshova is mehettek ugyanilyen tudással rendelkezők és ezek egymással - legalább is kapcsolatot tartottak fenn. Nem állítom azt, hogy az AL-UBAID-i nép Erdélyből ered, - de, hogy az Olt melletti őstelepülők ugyanott tanulták a fazekas mesterséget is, és az építészetet is és a vallást is, ahol az AL-UBAID-iek - azt kétségtelennek tartom. Úgyszintén kétségtelen az is, hogy a Dunamedence ősidőktől fogva - a tejet, mézet, gyümölcsöt, gabonát termő "Ígéret földje" volt ahol mindent megtalált a "már városokban lakó" művelt ember, aki ezzel az "urbanizált" állapotával bebizonyította a mai archeológusoknak, hogy már túljutott a csak földműveléssel és állattenyésztéssel rendelkező és az archeológusok által "barbár kultúrfoknak" nevezett állapoton és "civilizált kultúrfokúnak minősítendő". A Dunamedencét tehát - mint termelési központot - már azt hiszem - a mezolitikumtól kezdve számba kell venni -hiszen lassan bebizonyosodik, hogy ezen a területen a neolitikus elnevezés talán nem is alkalmazható - mint terminus technikus, mert lassan 8-10 000 éves városok kerülnek elő a föld alól, melyek igen kicsúfolják a bennük levő kultúrleletekkel a mai archeológusok "őstörténelmi időrendjét".

Természetesen nem ismerjük az AL-UBAID- nép kilétét. Nem tudjuk milyen nyelvet beszéltek, - csakúgy, ahogyan az Oltenian, a Danubian nép nyelvét sem ismerjük és hasonlóképpen azt sem tudjuk, hogy a köztük levő területen a velük egyidőben települt pelazgok hogyan beszéltek, A pelazg nyelv megtalálása talán megoldaná ezt a nagy titkot.

A PELAZGOKRÓL

Álljunk meg egy pillanatra a pelazgoknál. Itt az indoeurópai történészek által végzett kiértékelések ismét egy "történelmi űrt" mutatnak, ahová nem illeszthető be az indoeurópai érdek. Herodotos igen sokat beszélt róluk. Annak ellenére, hogy ő a pelazgokat a mai Görögország legrégibb lakosainak ismeri el, akik - mint mondja - "sohasem hagyták el ezt a földet, míg a hellének állandóan változtatták lakóhelyeiket" (Her. I. 56.) - a mai indoeurópai történetírás meg sem említi a pelazgokat mint pl. "Die Welt der Antike - Kulturgesichte Griechenlands" (Thames & Hudson Ltd. London 1964.)" c. hatalmas és 14 nyelven kiadott munka teszi, mely "Griechische Bronzezeit" kezdetét Kr. e. 3000-2500-ra jelöli annak ellenére, hogy ebben az időben "görög" nép még nem is létezett.

Az a tény, hogy az indoeurópizmus egyszerűen nem vesz róluk tudomást, mutatja, hogy igen fontos szerepet játszhatott a pelazg nép a Kr. e. évezredekben és létezésének, valamint nyelvének felkutatása teljesen megváltoztatja az eddigi történelemírás hasábjait. Létezése - elvitathatatlan hiszen a valódi görögség - amit az indoeurópai történészek egyszerűen "aristokraten-Herrschaft"-nak hívnak - Kr. e. 700-ban kezdődik. Eddig az időpontig beszélhetünk pelazgokról, ionokról, phyrgi-ekről, dórokról, thrákokról, paionokról és schytákról - csak görögökröl nem, s legkevésbé hellénekről, akikről Herodotos megállapítja hogy "gyenge és szeparáltan él a pelazgoktól és csak akkor kezdett gyarapodni, amikor egyesült több barbár nemzettel. " (Herodotos 1. 58.) Ugyanakkor a pelazgokról így beszél Herodotos: (1. 57) "Semmi pozitívumot nem tudok mondani arra vonatkozólag, hogy milyen volt a pelazgok nyelve. Mindössze a még jelenleg élő pelazgok példáiból következtethetünk: elsők, akik a thyrrenokon túl fekvő Kreston városban laknak (akik az ősidőben szomszédai voltak annak a népnek, akiket ma dóroknak nevezünk és abban az időben ezen a területen laktak, amit ma Thessalietisnak hívunk). Következnek azok a pelazgok, akik a Hellospontuson Plakya és Skylake városokat alapították, (akik azelőtt az Athéniek szomszédai voltak) és harmadikok azok, akik azokban a sok kis városokban élnek, melyeknek régi pelazg neve már megváltozott. Ezekből a népekből arra következtethetünk, hogy a pelazgoknak egy barbár nyelvet kellett beszélni és a pelazg eredetű attikai népnek, amikor egyesült a hellénekkel - el kellett hagynia pelazg nyelvét és meg kellett tanulnia a hellénekét. "

Herodotos világosan megmondja, hogy két különféle nyelvről és két különféle népről van szó Görögország őstörténetében. A helléneknek nem volt külön írásuk, mert az indoeurópai történelemszemlélet megállapította, hogy a "föníciai írás bevezetésének dátuma a hellén élettérbe a Geometrische-Zeit periódusában - a Kr. e. 7. évszázad. De a kérdés az, hogy ezt az úgynevezett föníciai írást a hellének és minden idejövő nép nem-e az őslakos "pelazgoktól" tanulta, akik a kultúra igen magas fokán voltak, hiszen az athéni akropolis falait, a Mykene-i kyklops építményeket mind a pelazgok hozták létre és ugyancsak a pelazg attikaiak voltak a mesterei azoknak a gyönyörű edényeknek, mit az indoeurópai szakemberek "protoattische Vasen" néven sorolnak be a saját kultúrkincseik közé.

Azt a tényt, hogy a pelazgoknak írásuk volt, - maga Massimo Pallettino bizonyítja; amikor Itália etruszkjait - akik ellen Róma a Kr. e. 3. évszázadban még harcol - pelazgoknak nevezi, mint mondja: "Az itáliai félsziget nyelvészeti alapjainak bonyolultságát karakterizáló "égei- ázsiai" nyelvrétegre, valamint annak egyes történelmi nyelvtípusaira - mint az etruszkra - vonatkozólag, azoknak a prohellén alaptényezőkkel és a kis-ázsiai nyelvekkel létező megállapított összefüggései csak azon tény fennállása útján érthetők, hogy az égei zónából az itáliai zónába azonos nyelvi elemek terjedtek el - a Ribazzo-féle "tirrénei-egység" szellemében, vagy helyesebben kifejezve - mind a két helyre bevezetődött egy "prehisztórikus nyelvészeti hatás, melynek származási helye a "DUNA- B