Tartalom

 kelet-római császárság sokat tanult a szkíta népektől. Még a korai keresztény szentek között is sokan a kisázsiai szkíták közül kerültek ki. Egyiküknek, Szent Mercuriusznak a legendájában ráadásul feltűnnek a krónikáinkban ismert ősi jelek és jelképek.

Mercuriusz híres és bátor katona volt, aki 224 körül született Kisázsia szívében, Kappadókiában, egy Eszkentosz nevű városban. Apját egyik helyen szkíta Gordiannak, máshol Jaresznek nevezték. Másik, arabul fennmaradó neve Abu-Seifein, ami azt jelenti” a két kardot tartó”, mely arra a csodára utal, hogy a katonaszent második, égi kardját egyenesen Szent Mihálytól kapta.

Csodás születés

A szkíta hagyomány úgy tartja, hogy a különleges személyek születését egy csoda előzi meg. Ez történt Mercuriusz esetében is. Egyik napon apja, Jaresz nagyapjával együtt az erdőben vadászott, amikor egy vadállat támadt rájuk. Az apára ráugrott az állat, mire az elájult. Amíg eszméleten kívül volt, egy látomása volt: egy csodás fényt látott majd egy hang megszólította: „Járesz, én vagyok az Isten, aki szeret téged. Tudom, hogy jó szíved van és gyűlölöd a pogány bálványokat. Elmondom neked, hogy fiad, Filopatir olyan lesz, mint egy fa, mely jó gyümölcsöket hoz és megáld téged és feleségedet. Ő lesz az én tanúm, aki szembeszáll azokkal, akik sértegetnek engem.”  

Keresztény család

Hamarosan Jaresznak valóban fia született, majd az égi látomás hatására mindhárman, a szülők és a gyerek is megkeresztelkedtek és új nevet vettek fel. Jaresz a vízözönt túlélő Noé nevét kapta, feleségéből Szafina lett, Filopatirból pedig Mercuriusz. A városban sokan követték őket és felvették Jézus keresztjét. A helyi herceg azonban nem tűrte az új vallást és véget akart vetni a kereszténység terjedésének, ezért a példamutató családot a vadállatok elé vetették, de miután azok nem bántották őket, a herceg megkegyelmezett nekik. Mercuriusz unokatestvérének, a híres sárkányölőnek, Szent Györgynek a példáját követte és katonának állt.

Csodás kard

A szkíta királyok és magas rangú személyek hozzájuthattak a Hadúr kardjához. Ezt a jutalmat kiérdemelte Mercuriusz is. Éppen egy ellenséggel viaskodott és akkor nem más, mint Szent Mihály sietett a segítségére, aki egy csillogó kardot tartott a kezében, azt átnyújtotta a fiatal Mercuriusznak, így a keresztény eszmékért küzdő szkíta szent ugyanolyan égi kard birtokosa lett, mint később a hun Attila. Ezután két karddal, egy katonaival és egy égivel aprította ellenfeleit. Az isteni karddal legyőzte a gonosz szellemeket is. Egyszer még unokatestvérét, Szent Györgyöt is megmentette, majd Szent Demetriuszt segítségére sietett.  Róla szóló legendák azt örökítették meg, hogy nagyon sok harcban vett részt és mindegyikben győzedelmeskedett.

Gyors búcsúzás

A kiváló katonát és hívő keresztény utolérte a végzet. A 3. század első felében regnáló római császár, Trajanus Deciusz nem vette figyelembe a hős tetteit, inkább halálra ítélte, mert nem volt hajlandó áldozni a bálványok előtt. Elfogása előtt egy isteni hang mondta neki, hogy mi vár rá. Hamarosan beteljesedett isteni sorsa: római katonák elfogták, Caesareába szállították, ahol lefejezték.

OB