Tartalom

Érdekes, de a végső alapelveket - ahogy a közelebbi vizsgálat ezt kimutatja - már ismerték a régi görögök is. A mai világban olyannyira általános a szellem beszűkülése, hogy a legtöbb tudós sem számol azzal, hogy az élettelenség, a fizika alapelveiből nem vezethető le az élet és az értelem léte és viselkedése. A természettudomány óriási mértékben beszűkült. Amíg a régi görögöknél a fizika jelentette a természettudományt és a természetbölcseletet együttesen, és minden létező viselkedésére keresett magyarázatot, addig ma többek között Heisenberg, Einstein és Hawking azt a vélekedést terjesztik, hogy az ember lényegében élettelen anyag, amelynek viselkedése hamarosan kiszámolható lesz. A természetbölcselet pedig szinte nem is létezik, nem azért, mert annyira bölcsek lennének a fizikusok, fordítva, mert a Természet átfogó összefüggéseit egyre kevésbé kutatják. A fogyasztói társadalomban a természetbúvár fogalma is "kimegy a divatból", egy rég letűnt kor mókás alakjának tüntetik fel a betokosodott szemlélet elkötelezett érvényesítői. Elterelik a figyelmet a tudomány eredeti feladatáról, a Természet egységes, átfogó, az embert is magába foglaló megismeréséről. Ha az emberek nemszemlélik átfogóan a világot, kevésbé tűnik szembe az élettelenség alapelvének szűkkörű érvénye, és így a materializmus térhódítása folytatódhat. Csakhogy az élettelenség alapelve mellett létezik az élet alapelve, a Bauer-elv, amit Bauer Ervin angol, német, orosz és magyar nyelven is publikált - de a diadalmasan ellaposodó, egyre inkább a szűklátó-körűségben kimerülő modern "tudományos" szemlélet ezt majdnem tökéletes érdektelenséggel fogadta. Azzal, hogy a Világegyetem természetének, a Természet lényegének kutatását titokban megtagadta a modern "tudomány", feladta az átfogó, lényegi megismerés célját, és ezzel leglényegesebb alapjában vált tudománytalanná, materialista babonává, saját alapállásának értelem-tagadó, mechanikus, gépies alkalmazójává.

A régi görögök annyit még felfogtakHellasz őslakói, a pelazgok, és a közép-ázsiai káldeusok magaskultúrájából, hogy a világot négy alapelv kormányozza: az élettelen világot megelevenítő "ekszisz" (létezés), a növények világát megelevenítő "natura" (természet), az állatok világát megelevenítő "psziché" (lélek) és az emberek világát megelevenítő "nousz" (értelem) alapelvei. Ez a felismerés az évezredek távolából világítja meg a mai nyugati kultúra alacsony szellemi szintjét. Az ember lényege az értelem. Addig ember az ember, amíg képes látni, mit cselekszik, vakon az ember bábuvá, anyaggá válik, képes leesni egyetlen lépcsőfokon is, és összetörni magát, ha bekötik szemét, ha ködbe vezetik. Az Értelem az Ember alapelve, nem az élettelen anyag, nem a pénz, sem a ködbe burkolózó misztikus isten, se semmi más. Az Értelem az Ember kozmikus elvének megvalósulása.

A régi görögök a Kozmoszt a létezők ornamentumának, legfőbb ékességének, díszének tekintették. A Kozmosz alatt a Világegyetem értelmi rendjét, a Világegyetem változásait irányító értelmet értették. Ez a Kozmosz-felfogás is a szkíta méd-párthus-káldeus magaskultúrák hatását tükrözi. Érdekes, milyen mélységekbe pillanthatunk be, ha a magyar "világ" szó jelentését megvizsgáljuk. A "világ" a magyarban acselekvő fény fogalma. Az a fény, amely cselekszik, világ, világot vet, világít, világol. Mi az, ami a mi emberi világunkat egyedül képes megvilágítani? Semmi más, mint az értelem. Az ész ugyanis, bármennyire is igyekszik a mai nyugati szemlélet ezt beárnyékolni, elködösíteni, valójában igenis rendelkezik erővel: és ez az értelem megvilágító ereje. Életünkben a cselekvő értelem a fény, ennek kell megmutatnia az utat, ahogy a sötétben is csak úgy tudunk tájékozódni, ha utunkat megvilágítja a fény. A világ tehát lényegi rokonságot mutat az értelemmel. A világ attól világ, hogy értelemként is létezik, hogy világítani képes, hogy képes arra, amire az értelem, és hogy ez a tulajdonsága a lényege. Világunk tud valamit, képes valamire, képes saját természetének megvilágítására. A Kozmosz a világ értelmi természete, értelmi lényege, a Közös Világ. Amihez közöm van. A létezők legfőbb ékessége, virága. Világunk, ha valóban cselekvő fény, cselekszik, saját természetét kibontja, terem, tehát virágzik. A világ úgy cselekszik, mint az értelem, képes egyről kettőre jutni, képes kiteljesedni.

De nézzük, és lássuk is meg, miféle világ-látás jellemezte évezredekkel ezelőtt a szkíta világ egyes kultúrköreit!

A magyarság ősi kultúrkörének vallásai a Világmindenségről

A zoroasztrikus kozmológia

Két vallást vizsgálok meg: a zoroasztrizmust és a manicheizmust. Mindkettő a magyarság ősi kultúrközpontjaiban fejlődött ki. Először bemutatok egy rövid részletet a zoroasztrizmus szent könyvéből, a Zend-Avesztából, hogy szemléltessem ennek a világlátásnak közvetlen bensőségességét, lelki gazdagságát, emberi élményszerűségét, ami annyira hiányzik a mai vallásokból.

"Életem legmélységesebb titka, óh én Istenem,

hogy minden létezõnek bensõ értelme

Te vagy,

hogy kezdet és végezet,

e világ létele

és bensõ valója

mind Te belõled való!

Hogy e világ értelmének

leggyönyörûbb gondolata

Te vagy,

legjobb érzetünknek a legbensõbb magja,

és örök forrása

a hullámzó élet végtelen árjának."

(idézet a Zend-Avesztából, Zajti Ferenc fordításában)

A zoroasztrizmus az időszámításunk előtti első évezredben fejlődött ki Észak-Perzsiában, amely a méd, párthus, khorezmi kultúrkör erős befolyása alatt állt. A zoroasztrizmus a mágusok befolyását abban is tükrözi, hogy Zoroaszter legtöbb tanítványa a Mágusok közül került ki (The Encyclopedia of Religion, ed.-in-chief M. Eliade, MacMillan, New York, 1987). Zarathusztra, és az "asha"-val rendelkezők (ez kapcsolatban állhat az árpádkori "isa"-val "isa, por és hamu vogymuk". Adatok léteznek az isa "többes lélek", "közösségi lélek" jelentésére vonatkozóan, lásd Rőczei György: Az ősi magyar kettős lélekhit emléke a Halotti Beszédben. Zöldövezet, 1. Szám, 1992) isteni képességekkel, virtussal bírnak, amíg az extázis állapotában tartózkodnak, amely állapotot "maga"-nak nevezik. Ebben az állapotban kapcsolatba lépnek a jótékony halhatatlanokkal.

A zoroasztrikus kozmológiában minden létezőnek két oldala van: egy mentális vagy spirituális, és egy fizikai vagy anyagi. A spirituális állapot rendelkezik egy embrionális, mag-szereppel az anyagival szemben, amely majdnem a gyümölcsének tekinthető. Ez a tanítás megegyezik az első fejezetben bemutatott logikai elemzés eredményével.

Az Avesta tanítása szerint a halál után a lélek a mennybe jut, a Végtelen Fény fénybe, a csillagokon (jó gondolatok), a Holdon (jó szavakon), és a Napon (jótetteken) keresztül. A zoroasztrizmus egyetlen alapvető jelképe: a tűz. Tűz-oltárokon mutatták be az áldozatokat az égi tűznek (oltár szavunk az angolban: altar). A tűz alatt az élet magját értették (Duchesne-Guillemin, 1962).

A manicheus kozmológia

Mani i.e. 216-ban született a mezopotámiai párthus provinciában, Asoristan városában, a Tigris keleti partján. A pártus világbirodalom a rómaival egyenrangú hatalomként 500 éven át állt fenn i.e. 256 évtől kezdődően. Babilónia és szomszédos tartományai is a pártus birodalomhoz tartoztak. Ismerte Zoroaszter tanait, annak a Mágusok által felvett formáját. Áttérítette Turán addig buddhista királyát a manicheus nézetekre. Közép-Ázsiából fennmaradtak ujgur manicheus szövegek és pártus töredékek is.

Mani azt tanítja, hogy a hiedelmektől, hitbéli és hagyománybéli tekintélyektől az érvelés erejével kell megszabadulni. A tudás megvilágító ereje teszi lehetővé, hogy az ember megértse saját természetét, az univerzumét, az ember és a Világegyetem sorsát. A tudás biztosíthatja, hogy megtudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Mani tanai szerint csak a tudás vezethet az üdvözüléshez, emberi mivoltunk kiteljesüléséhez. Egyetlen tudomány létezik, de ez átfogja a teológiát, a kozmológiát, antropológiát, és az eszkatológiát. Az ész átláthat mindent. "Az embernek nem szabad vakon hinnie, csak ha saját szemével meggyőződött a kérdéses valami létéről".

A Legfőbb Lény: a Fény, amely a bölcsességet jelenti. A FÉNYSZUBSZTANCIA ugyanúgy különbözik a szellemi, mint az anyagi szubsztanciától. A fénybirodalom fényföldből és fényéterből áll. Az egész fénybirodalom az istenség testét képviseli. Isten fogalmi testét Mani mint öt hajlékot nevezi meg: