Lótörténet és a szkíták

A British Museumban szeptember végig megtekinthető kiállítás régészeti leletek és régi dokumentumok alapján tárja elénk a lovak történelmi szerepének titkát. Ritka ókori mezopotámiai és elő-ázsiai emlékek sora bizonyítja, hogy harcias lovas népek honosították meg a hátasokat a térségben.

A kiállítás tárgyait a londoni British Museum és a Cambridge-i Fitzwilliam Museum anyagaiból szedték össze. A törzsanyagot főleg az Urban talált leletei, az asszír domborművek anyagai, valamint a korai perzsa domborművek szolgáltatták.

A ló szerepe

A kiállítás beharangozójában olvashatjuk, hogy a lovak története egyet jelent a civilizáció történetével, éppen ezért tartották fontosnak a kiállítás szervezői, hogy ráirányítsák a figyelmet erre a nagyszerű négylábúra. Az is bizonyítást nyert, hogy a lovak forradalmi szerepet játszottak az ókori népek életében, hiszen meggyorsították a közlekedést, lehetővé téve a távolságok áthidalását. A kiállítás leletek sorával tárja fel a lovak ókori államokra gyakorolt hatását a Közel-Kelet történetében, a háziasítástól egészen a mai napig.

Forradalmi változások

A kiállítás szervezői szerint a lovak háziasítása több mint 5000 évvel ezelőtt történt, és drámaian megváltoztatta az emberiség történelmét. Az első háziasított lovak szerintük a kelet-európai síkságon jelentek meg és az ott tenyésztett lovak a hurrik révén eljutottak a Közel-Keletre, valamikor Kr. e. 2300 körül. (Ezzel egyidőben hasonló harci szekerek és fogatolási mód volt ismert az Altaj-hegységben is, erről sziklarajzok tanúskodnak.) Azelőtt a mezopotámiai térségben szamarakat használtak szállításra. Ur városában feltárt királyi temetkezőhelyek emlékeiből kivehető, hogy a ló fokozatosan átvette a szamarak helyét a teherszállításban és a közlekedésben, hiszen a korábbinál jóval gyorsabb áruszállítás vált lehetővé és így lecsökkent a távolság a hatalmas eurázsiai térségek között.

Perzsa vagy szkíta?

A kiállításon megtekinthető az egyik legkorábbi ábrázolás lóról és lovasáról. Mezopotámiából, a mai Irak területéről származó, a Kr. e. 2000-1000 közötti domborművek képeiből egyértelműen kiderül, hogy lovakat használtak a harcászatban és a vadászatokon. A bonyolult lószerszámok és azok díszei utaltak az illető társadalmi rangjára. A lovas harcmodorban is történtek változások, mert míg a bronzkori hurrik kocsikon száguldoztak, addig a vaskorban már megülték a lovat, sőt az egész térségben elterjedt a lovas íjászat. A lovaglás fontosságára nagyon sok bizonyítékot találunk az Akhaimenida-korból (Kr. e. 5-4. század), amikor is a felemelkedő perzsák megtanulva a szkíta és méd harcmodort, felülkerekedtek elődeiken és nagy birodalmat hoztak létre. A kiállításon a perzsákhoz kötik a fejlett hírközlési rendszer kialakítását, működtetését és elmondják, hogy az úgynevezett „királyi úton” keresztül lovas futárok pillanatok alatt közvetítették a híreket. Feltételezhetjük, hogy ez a rendszer nem náluk, hanem a korábban hatalmas birodalmat kialakító és működtető sztyeppei népek között alakult ki, és a perzsák a többi szkíta vívmánnyal együtt azt is átvették.

 

OB

barikad.hu