A csigacsont szkíta múltja

Honfoglaló őseink sírjából szép számmal kerültek elő csigacsont játékok. Az állatok bokacsontját eleink nemcsak játékra használták, de jósoltak is belőle.

László Gyula könyvéből megtudhatjuk, hogy a 9-10. század folyamán a magyar játékkultúrában ismert volt a csigacsont. Nagyon sok, úgynevezett honfoglaló sírból került elő ilyen lelet. A birkacsontok főleg gyermeksírokból kerültek elő. A régészek úgy vélik, hogy a vadállatok bokacsontjai inkább amulett szerepét töltötték be. A régészeti leleteken kívül a régi magyar hagyományban éltek azok a játékfajták, amelyeket állatcsontokkal játszanak, ezeket csűdözésnek, bikázásnak, bittykőzésnek és pitykézésnek nevezi a néprajzi szakirodalom.

Keleti eredet

Nemcsak honfoglaló eleink sírjaiban, hanem a Fekete-tenger mentén élt szkíta őseink leletei között is szép számmal fordult elő bokacsont sírmelléklet. A mongóliai hun sírokból pedig úgynevezett tamgás-csontok kerültek elő, melyek igazi különlegességnek számítanak, hiszen azok megléte arra utal, hogy Attila ősei nemzetségjeleikkel megjelölték kedvelt játékukat. A szkíta-hun játékkultúra szinte máig elevenen él a sztyeppei térségben a török és a mongol népek között. A mi csigacsontunk nevét is felfedezhetjük keleti rokonaink között: a mongol sagajnak, a kazakok szakának hívják, Törökországban pedig asik a neve.

Nagy ünnepek csontjai

Bokacsontból sokat gyűjthettek a gyerekek, hiszen nagy, családi-nemzetségi ünnepeken töménytelen birkát áldoztak fel, és ilyenkor a szemfülesek nagyon szép gyűjteményt hozhattak össze. A vidéki mongol gyerekek még mindig szorgalmasan gyűjtik azokat és azzal dicsekednek, hogy kinek mennyi sagaja, vagyis bokacsontja van. Később, a vértestvérré válás szertartáskor ilyeneket cseréltek egymással. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőtt férfiak is játszottak vele, ez máig fontos ügyességi játéknak számít, a mongol nemzeti ünnep egyik népszerű versenyszáma.

Jóslócsont nyomában

Ennek az apró csontdarabnak különös jelentést tulajdonítottak a felnőttek. Máig él az a hagyomány, hogy aki bokacsontot talál a pusztán, annak szerencséje lesz. A felnőttek jóslásra használták négy oldalát: mielőtt valaki hosszú útra indult, kikockázták, hogy szerencsés lesz-e az útja. A kazakok ezen kívül ma is visznek magukkal csigacsontot, hiedelmük szerint az megvédi őket a veszélytől.

 

OB

barikad.hu