Az MSZP-nek nehezen jön össze az ígért nemzetpolitikai fordulat. Először a miskolci MSZP rondított bele a palacsintába, kifogásolva, hogy túl sok erdélyi magyar kap vezető állást a Városházán. Aztán jött a nagy sikerű Szanyi kapitány, aki szimplán lerománozta az az Erdélyből jött békemeneteseket, majd ezt az ATV-ben Kálmán Olgának azzal fejelte meg, hogy aki román állampolgár, annak ezen nincs mit csodálkoznia. És most a legújabb öntökönszúrás: a magyarfaló Victor Ponta Budapestre invitálása.

Mesterházy Attila a Heti Válasznak bevallotta, hogy a meghívás még a nagy port felvert zászlóügy előtt történt, azt már nem tette hozzá, hogy visszamondani az erdélyi magyarság körében közgyűlöletnek örvendő román kormányfőt nyilvánvalóan ciki lett volna. Az MSZP elnöke most próbálja menteni a menthetőt, és azt ígéri, a román Szociáldemokrata Párt elnöke nem fogja minősíteni a magyar kormányt, és látogatása a „jószomszédi viszonyon alakul”.

Az egész história kísértetiesen hajaz Medgyessy Péter megboldogult szocialista miniszterelnök 2002-es kempinski hoteles koccintására Adrian Nastase akkori román kormányfővel, aki tavaly korrupcióval és befolyással való üzérkedéséért letöltendő börtönbüntetést kapott, ám ahelyett, hogy jól megérdemelt cellájába vonult volna, inkábbtorkon lőtte magát.

De visszatérve Victor Pontára, a 2012 decemberében Fidesz-szerű győzelmet beseprőpolitikus két lábon járó, kitömni és mutogatni való példája annak, hogy a környező országokban mindegy, bal- vagy jobboldali kormány jut hatalomra, a rablott vagyon felett érzett frusztráció mindig magyarellenes politikát eredményez.

Pár dolog, ami miatt egy magát „európéernek” tartó párt nem ül egy asztalhoz Victor Pontával (feltéve, hogy nincs diplomáciai kötelezettségekkel járó kormányzati pozícióban).

Szocialista bratyizás

1. Hadjárat a székely zászló ellen

Egy országon belüli tartomány vagy népcsoport önazonosság tudatát kifejező szimbólumainak betiltása, vegzálása szimpla suttyóság. Súlyosbító tényező, hogy több száz éves történelmi jelképről van szó, és a boszorkányüldözést az Európai Unióban, Brüsszel támogató hallgatása mellett lehet folytatni. A román történelemkönyvek átírása némileg pótolhatná a hiányos ismereteket, amíg ez nem történik meg, rá kéne bízni a dolgot a helyi közösség által választott képviselőkre.

2. Vétó a magyar nyelvű orvosképzésre

Ponta kis túlzással egész politikai karrierjét annak köszönheti, hogy a magyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) elmeszelték a magyar nyelvű képzést. Az előző román kormány az RMDSZ nyomására kormányrendeletet adott ki, hogy az egyetemen biztosítani kell az intézményesített magyar oktatást, ám a Ponta vezette akkori ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be az ügyben, ami végül 2012 májusában a jobboldali kabinet bukásához vezetett. Az ügyben azóta sincs előrelépés, továbbra is büntetlenül diszkriminálják a magyar oktatókat, és lehetetlenítik el a magyar nyelvű képzést.

3. Székelyföld tervezett szétdarabolása

A székelyzászlóügynél húsbavágóbb kérdés a 2011-ben felvetett, ma is napirenden lévő közigazgatási átszervezés, amelynek keretében Románia jelenlegi 41 megyéjéből nyolc gigászi méretű „uniós fejlesztési régiót” gyúrnának. Az előzetes tervek szerint a három nagy székely megye (Maros, Hargita, Kovászna) mindegyike külön régióba kerülne, és a székelyföldi magyarság aránya mindenhol 30 százalék alá szorulna. Nem kell uniós pályázatíró szakértőnek lenni ahhoz, hogy elképzeljük, az uniós források lehívásakor ez mit jelentene a már így is kivéreztetett, bukaresti pénzszivattyúra kötött Székelyföldnek.

4. Mindenféle autonómia elutasítása

A területi autonómia elvét a legtöbb vezető román politikus ellenzi, ám csak kevesen süllyednek olyan mélyre, hogy a kulturális önrendelkezés ellen is nyílt harcot hirdessenek. 2012 májusában még alig száradt meg a tinta Ponta beiktatási papírján, amikor kijelentette, hogy a kisebbségi törvénytervezetből törlik a kulturális autonómiára vonatkozó részt, amely államalkotó tényezőnek ismerte volna el Románia nemzetiségeit, és számukra önkormányzatot biztosított volna az anyanyelvhasználat és kultúra terén.

5. Lopás, csalás

A román kormányfőről az is kiderült, hogy 2003-as doktori disszertációját más szerzőktől ollózta össze, 12-15 oldalnyi részeket vett át idézőjelek és forrás megjelölés nélkül. Bár a Bukaresti Tudományegyetem etikai bizottsága megállapította a plágiumot, Ponta mégsem jutott Schmitt Pál sorsára, mivel doktoriját „magas rangú közhivatalnokként” csak az oktatási minisztérium vehette volna el, és hát tárcavezető legyen a talpán, aki egy ilyet meglép saját főnökével szemben.

6. A székely írófejedelem üldözése

Ponta a politikai felelőse a Nyirő József hamvai után indított hajtóvadászatnak is, a székely írófejedelem a román hatóságok zaklatásai és fenyegetőzése miatt nem kerülhetett az őt megillető végső nyughelyére. A frissen kinevezett román kormányfő arra is utasítást adott Hargita megye prefektusának, hogy vizsgálja át, hol vannak utcák vagy iskolák elnevezve Nyirőről, és ez ezek nem minősülnek-e „háborús bűnök miatt elítélt személyek kultuszának ápolásának”, valamint „fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő jelképek használatának”.

7. Cinikus pofátlanság

Alig két héttel a kegyeletsértő akció után Ponta köszönetét fejezte ki bel- és külügyminiszterének, hogy Kövér László házelnök erdélyi látogatása alkalmával kellő határozottsággal léptek fel a magyar (!) provokáció ellen. „Romániának meg kell mutatnia Magyarországnak, hogy 'okosabb és racionálisabb', s nem hagyja magát provokálni” - jelentette ki (és nem röhögte el magát).

A lista bizonyára nem teljes, és az elkövetkezendő évek során jó eséllyel bővülni fog.

Hogy az MSZP hirtelen jött bűnbánata a szavazati jogot nyert külhoni magyarok irányába mennyire őszinte, és vajon inkább Mesterházy Attila vigyora, vagy Szanyi Tibor vicsora az őszintébb, azt a fentiek alapján mindenki döntse el maga!

Bencsik János

alfahir.hu