A britek helye Európában

A kormányfő bevezetésként kitért a brit nép sajátosságaira, ezzel tulajdonképpen körbehatárolva, milyen szellemben kivánja megközelíteni a kérdést.

Megjegyezte, napjainkban Nagy-Britanniát gyakran az európai nemzetcsalád vitázó és határozott tagjaként látják az Európai Unión belül.

Valóban igaz, hogy a földrajzi elhelyezkedésünk alakított a szellemiségünkön.

Egy szigetország jellemével bírunk – függetlenek vagyunk, szókimondóak, és szenvedélyesek szuverenitásunk védelmében.

A miniszterelnök álláspontja szerint ez is lehet annak az oka, hogy Nagy-Britannia sokkal gyakorlatiasabban áll az Európai Unió kérdéséhez. Cameron szerint a britek számára az EU csupán „egy eszköz a cél felé, nem egy cél önmagában.”

Állítása szerint Nagy-Britanniára nem csupán a független szellem, hanem a nyitottság is jellemző.

Mindig is olyan ország voltunk, amely kapcsolatokat keres, és a világ felé fordítja arcát. Amely vezeti a harcot a globális kereskedelemért és a protekcionizmus ellen. Ez Nagy-Britannia ma, amilyen mindig is volt: igen, független – de nyitott is. Soha nem akarnám, hogy húzzuk fel a felvonóhidat és vonuljunk vissza a világtól.

Nem vagyok a brit elszigetelődés híve.

A 21. század EU-jának öt alapelve és három kihívása

A brit miniszterelnök országa fő jellemvonásaként látja továbbá, hogy nem tart a kényes kérdésektől, és fel meri tenni őket, ahogyan azt jelenleg az Európai Unió esetében is teszi.

Ennek ellenére kijelentette, olyan kapcsolatot kíván ápolni a közösséggel, amely bent tartja Nagy-Britanniát az unióban. Cameron azonban arra is figyelmeztetett: ha az EU nem ad választ a rendszerét terhelő kihívásokra, az azzal a kellemetlen következménnyel járhat, hogy az Egyesült Királyság „kisodródik az Európai Unióból”.

David Cameron szerint három fő problémával néz szembe a mai EU: az eurózóna nehézségeivel, a versenyképesség problémájával, valamint a demokratikus deficit kérdésével.

Az eurózóna kapcsán a brit kormányfő annyit jegyzett meg, hogy az Európai Uniónak úgy kell a problémát kezelnie és megoldania, hogy mindeközben az eurózónán kívüli tagállamok ne szenvedjenek hátrányt a reformok következményeképpen.

Cameron szerint az európai versenyképesség romlásának fő okai az integráción belül keresendők: elsődleges problémaként az európai gazdaságot fékező túlzott szabályozásokat emelte ki.

A demokratikus deficit kérdésében rávilágított: egyre nagyobb a csalódottság az Európai Unión belül, amely egyre inkább úgy tűnik, hogy „rá van kényszerítve az emberekre, ahelyett, hogy értük dolgozna.”

Kattintson és tekintse meg az Európai Unió "fővárosát", Brüsszelt!

Ezekre a kihívásokra válaszként egy új Európai Unió modelljét vázolja fel, amely öt alapelvre épülne.

Versenyképesség. A brit miniszterelnök úgy véli, napjaink Európai Uniójának is az egységes piac képezi a központját. Ezzel összefüggésben kifejtette: ha a közös piac nem terjed ki a szolgáltatások kereskedelmére, az energiapiacokra, illetve a digitális szektorra, amelyek „egy modern gazdaság motorjai”, akkor csak félsikernek tekinthető az intézmény.

A világgazdaság partnerekkel kötendő szabadkereskedelmi szerződések mellett az európai bürokrácia visszavágása kap hangsúlyt ezen a ponton belül.

Rugalmasság. Amellett, hogy egyetért azzal, hogy az egységes piac megfelelő működéséhez szükség van közös szabályozásra, David Cameron fontosnak tartja, hogy egy olyan struktúra jöjjön létre az EU-n belül, amely képes alkalmazkodni a tagállamok olykor eltérő célkitűzéseihez, és képes gyorsan reagálni a globális világ kihívásaira.

A versenyképesség rugalmasságot, mozgásteret és nyitottságot igényel – máskülönben Európa a senkiföldjén köt ki Ázsia feltörekvő gazdaságai és a piac irányította gondolkodású Észak-Amerika közt.

Az EU-nak egy hálózat gyorsaságával és rugalmasságával kellene tudnia reagálni, nem pedig egy blokk lomhaságával.

A rugalmasság keretén belül Cameron a kétsebességes Európát új perspektívából közelíti meg, félretolva a hagyományos negatív megközelítéseket. Szerinte az Európai Unió alapja az egységes piac, nem pedig az egységes valuta (amely ráadásul a 27-ből csak 17 tagállamban van érvényben), s az eurózóna tagállamainak azt is figyelembe kellene venniük, hogy az eurón kívüli államoknak is vannak nemzeti érdekeik, amelyeket nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni.

Hatáskörök. A brit miniszterelnök szerint a hatáskörök vándorlásának nem szabadna csupán egyirányúnak lennie, hanem képesnek kellene lennie visszakerülni a tagállamokhoz is. Ennek kapcsán kiemelte, hogy Nagy-Britanniában már zajlik a hatásköri kérdés kivizsgálása, amely során arra keresik a választ, hogy melyek azok a hatáskörök, amelyeket Nagy-Britannia visszaigényelhetne az EU-tól.

David Cameron állítása szerint meg kell szabadulni attól a tévhittől, hogy egy működőképes közös piachoz minden lehetséges területet szükséges leszabályozni. Beszéde során a környezetvédelmet, a szociális szférát, és a bűnügyi együttműködést hozta fel, mint a közös szabályozás alól kivonandó témakört.

Demokratikus elszámoltathatóság. A brit miniszterelnök szerint nagyobb és jelentősebb szerepet kell biztosítani a nemzeti parlamentek számára az Európai Unión belül.

Szerintem nem létezik egységes európai nép.

Az EU-ban a nemzeti parlamentek a valódi demokratikus legitimáció forrásai, és ez a jövőben is így fog maradni.

Angela Merkel a Bundestagnak felel. Antonisz Szamarasznak a görög parlamenten kell keresztülvinnie kormánya megszorító intézkedéseit.

Méltányosság. David Cameron Európai Uniójának ötödik alapelve a méltányosság. Eszerint, akármilyen új egyezmény is születik az eurózóna kapcsán, annak egyaránt előnyös hatással kell lennie az eurózóna tagjaira, illetve a kívüleső EU-tagállamokra is.

Ez különösen fontos Nagy-Britannia számára. Amint mondtam, nem fogunk belépni a közös valutarendszerbe. De nincs elsöprő gazdasági oka annak, hogy miért kellene a közös valutának és az egységes piacnak ugyanazon korlátokkal rendelkeznie, nincs több, mint az egységes piac és Schengen esetében.

A miniszterelnök kijelentette, a brit EU-tagság elsődleges oka az egységes piac léte. Így Nagy-Britannia mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megvédje az egységes piac integritását. szabályozásai jelentik.

Menni vagy maradni?

David Cameron beszédében felhívta figyelmet a brit politika egyik jelenleg meghatározó elemére: a kiábrándultság az EU-ból soha nem volt még ilyen magas szintű. Kiváltképp az jelent problémát, hogy a politikai unió felé tartó Európai Unió visszatetszést kelt brit körökben.

A miniszterelnök reagált azokra a korábbi kritikákra, amelyek szerint az EU súlyosan alacsony támogatottságára felhívni a figyelmet bizonytalanságot kelt a gazdaságban, és „kérdőjelet helyez” Nagy-Britannia helye fölé az EU-n belül. Erre reagálva Cameron megjegyezte:

Attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk, a kérdőjel már ott van, és ettől nem fog eltűnni.

Pont az ellenkezője történik. Azok, akik figyelmen kívül hagyják annak megfontolását, hogy konzultáljunk a brit lakossággal, szerintem csak növelik az esetleges kilépésünk esélyét.

Cameron hangsúlyozta, hogy súlyos hiba lenne a jelenleg viharosan változó európai környezetben népszavazást tartani egy olyan tagságról, amelyről nem tudjuk, mivel járhat a jövőben, 

Cameron: lesz népszavazás a brit EU-tagságról
(Fotó: UK Department for International Development) 

Majd a miniszterelnök ezt követően kimondta, amire a brit euroszkeptikusok hosszú ideje vártak.

A következő konzervatív program 2015-ben felhatalmazást fog kérni a brit lakosságtól egy konzervatív kormány létrehozására, amely a következő parlamenti ciklus során egy új egyezményről tárgyalna európai partnereinkkel.

Ez egy olyan kapcsolat lenne, amelynek központjában az Egységes Piac áll.

S miután erről tárgyaltunk, a brit nép körében népszavazásra kerül sor, egy nagyon egyszerű „kint vagy bent” választási lehetőséggel. Benn maradni az EU-ban az új feltételek mellett, avagy összességében kilépni.

A miniszterelnök ígérete szerint a referendumra az új parlamenti ciklus első felében sor kerülne, tehát legkésőbb 2018-ig referendumot tartanának Nagy-Britanniában az EU-tagságról.

Beszéde hátralévő részében a brit miniszterelnök megfontolt, átgondolt lépésekre intett az Európa-kérdésben. A lényeget összefoglalva: David Cameron szerint jobb lenne az Európai Unióban maradni, mivel Nagy-Britanniának szüksége van a közösségre, ahogyan az EU-nak is Nagy-Britanniára.

Reakciók bel- és külföldön

A beszéd fogadtatása sem okozott megeleptést. Belföldön megoszlottak a vélemények: az euroszkeptikusabb konzervatív politikusok, illetve Nigel Farage nyíltan EU-ellenes pártja, a Függetlenségi Párt (UKIP) kitörő örömmel fogadta a miniszterelnök beszédét. Ezzel szemben a Liberális Demokraták és a Munkáspárt egyet nem értésüket fejezték ki az elhangzottakat illetően.

Munkáspárt: ellenezünk egy kilépésről szóló népszavazást
(Fotó: Christian Guthier)

Ed Miliband, a Munkáspárt és az ellenzék vezetője élesen kritizálta a miniszterelnököt, aki szerinte pártpolitikai megfontolások miatt teszi kockára Nagy-Britannia gazdaságát és külpolitikai helyzetét. Szerinte a néhány hónappal ezelőtti állapothoz képest, amikor Cameron még egy referendum ellen kampányolt, mindössze a párton belüli helyzet változott.

Bizonytalan éveknek teszi ki Nagy-Britanniát, és hatalmas kockázatnak a gazdaságot. Az UKIP-től megijedve futkos, beadta a derekát a pártjának, és nem képes teljesíteni Nagy-Britannia szempontjából.

(Ed Miliband állásfoglalását jelentősen aláássa viszont, hogy – szintén pár hónappal ezelőtt – éppen a Munkáspárt asszisztált a lázadó tory képviselőknek az EU-s költségvetés leszavazásában.)

Nick Clegg liberális demokrata miniszterelnök-helyettes szerint a David Cameron által beígért népszavazás nem áll az ország érdekében, mivel a referendumig elhúzódó politikai bizonytalanság súlyos hatással lehet a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatottság mértékére.

Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) vezetője az EU-ellenes párt érdemének is tartja, hogy erre a beszédre egyáltalán sor került.

Úgy vélem, az UKIP változást gyakorolt az ország politikai napirendjére, és valóban, a mai nap az eddigi legnagyobb sikerünk. A valódi munka azonban csak most kezdődik.

Lord Mandelson munkáspárti képviselő és korábbi EU-biztos szerint David Cameron jelenlegi Európa-politikája aligha fog óriási sikert aratni az ország európai partnereinek körében.

Nem gondolom, hogy ez olyan megközelítés, amely kapcsán nagyon kedvező válaszra számíthatunk európai partnereink részéről… Ők az Európai Uniót nem egyfajta kifőzdeként képzelik el, ahol hozod a saját tálcádat, majd azzal távozol, amivel szeretnél.

Hasonló hasonlatokkal a külföldi nyilatkozatokban is lehet találkozni: az európai politikai elit többségében a cameroni tervekkel szemben foglalt állást.

Laurent Fabius francia külügyminiszter figyelmeztetett, az európai együttműködést nem szabad összekeverni egy étlappal.

Azt szeretnénk, hogy a britek minden értékes tulajdonságukat magukkal hozhassák Európába… de egy „á la carte”-Európa nem lehetséges. Egy olyan példát mondok, amit brit barátaink meg fognak érteni. Képzeljük el, hogy Európa egy labdarúgóklub és belépsz, de miután bent vagy, nem mondhatod, hogy „Rögbizzünk!”

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke szintén hasonlóképpen fogalmazott, jelezve, Cameron „á la carte”-opciója nem kivitelezhető, valamint az EU-nak egy olyan Nagy-Britanniára van szüksége, amely tevékeny tagállamként képes alakítani Európát, nem pedig „Dover kikötőjében horgonyzik”.

Carl Bildt svéd külügyminiszter figyelmeztetett:

A rugalmasság jól hangzik, de ha utat engedünk egy 28 sebességes Európának, a nap végére egyáltalán nem lesz Európa. Csak egy romhalmaz.

Voltak természetesen, akik ennél óvatosabban fogalmaztak, és jelezték: Nagy-Britannia fontos partner a számukra, és jelentős veszteséggel járna a távozása.

Így tett Angela Merkel német kancellár is, aki úgy fogalmazott, „Németország és személyesen én is azt szeretnénk, hogy Nagy-Britannia fontos része és aktív tagja legyen az Európai Uniónak.”

Guido Westerwelle német külügyminiszter is visszafogottan reagált. Részben egyetértett a brit miniszterelnökkel abban, hogy meg kell újítani a szubszidiaritás elve melletti elköteleződést, de a britek „nyerészkedése” szerinte nem tekinthető valós opciónak. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy európaiként az egyre inkább globalizálódó világban az EU országai „mind egy csónakban eveznek.”

David Cameron brit miniszterelnök kockázatos lépésre szánta el magát, amikor úgy döntött: beszédében többek közt elkötelezi magát az euroszkeptikus konzervatívok által hevesen követelt referendum mellett.

Egy időre lehet, hogy a miniszterelnök biztosította saját hátországát a Konzervatív Párton belül. Ha azonban a Konzervatívok megnyerik a 2015-ös brit parlamenti választásokat és tárgyalásba kezdenek az Európai Unióval a David Cameron által említett kérdésekről, úgy a miniszterelnök egyhamar újra kényelmetlen helyzetben találhatja magát.

Jelenleg lehet, hogy Guido Westerwelle szerint az EU-tagállamok egy csónakban eveznek, de Cameron kiengedheti a szellemet a palackból, ha az uniós szerződések reformjáról kíván tárgyalni. Ekkor ugyanis a többi tagállam is természetesen kísérletet tesz a saját érdekei érvényesítésére, ebből pedig hosszadalmas tárgyalási folyamat kerekedhet. Az új, brit érdekeknek megfelelő uniós szerződés ügye eléggé nehezen tud majd előrehaladni, ha minden tagállam más irányba evez. 

A brit EU-népszavazás közeledtével a miniszterelnök könnyedén veszíthet népszerűségéből, ha nem képes eredményeket felmutatni a referendum idejére. Ezáltal pedig valóban ráterelheti az országot az Európai Unióból kifelé vezető útra.