Az uniós angol bürokraták nyelvén fogalmazott óvás azt jelenti, hogy a kiadott szöveg elmondásáig embargós, másrészt tartalmát ellenőrizni kell, mert az előadott szöveg attól eltérhet és csakis az elmondott változat a hivatalos. (A „delivery” a „delivery of a speech”, vagyis egy beszéd elmondását jelenti.) Volt mit ellenőrizni David Cameron tegnap elmondott beszéde és az előre kiszivárgott szöveg között. Csak egyetlen lényeges eltérésre utalunk: a kiszivárgott/kiszivárogtatott szöveg – vagy Cameron eredeti szándéka - szerint a 2018-as évet jelölte meg (lásd tegnapi jegyzetünket ITT), mint amikor népszavazást tartanának az Egyesült Királyságban arról, hogy az ország a Nagy-Britannia és az EU között újra tárgyalandó feltételek mellett uniós tag maradjon-e vagy abból lépjen-e ki. Az elmondott szöveg már 2017-et említ. Nő a ránehezedő belpolitikai nyomás?

Cameron politikai pályájának döntő beszédét mondta el tegnap Londonban. Ezután már minden más lesz, mint előtte. Ebben nincs vita az értelmezésekben. De abban igen, hogy lényegében mit mondott és hogy annak milyenek lesznek a következményei.

Beszédének Európa szerte igen negatív volt a visszhangja mind az uniós vezetők, mind pedig a tagországok megszólaló vezetői körében. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kínjában – mert neki minden esetben hivatali hurráoptimizmust kell sugároznia – „üdvözölte” a brit miniszterelnök kinyilvánított szándékát, hogy benn akarja tartani országát a közösségben. Az Európai Parlamentben helyet foglaló politikai pártok vezetői már szinte szabadon tomboltak dühükben és egymást versenyezve ítélték el Cameront, szinte sértegetve, hogy nem ért ahhoz, amiről beszél és szét akarja verni az Európai Uniót.

A franciák azzal támadták, hogy nem lehet az unióban étlapszerűen (a la carte) válogatni a nekünk tetsző és nem tetsző jogok és kötelességek között.

A kérdés felmerül: vajon David Cameron brit miniszterelnök jobbikos úton jár-e? Azaz népszavazás megrendezésével ki akarja-e vezetni hazáját az Európai Unióból. A jobbikos úton járásra adott válasz kettős: igen, végre demokratikus módon egy uniós tagország népének lehetősége lesz arra, hogy saját maga döntsön arról, benn akarnak-e maradni az Európai Unióba, vagy ott akarják-e hagyni.

A másik kérdésre, vagyis hogy mi Cameron valódi szándéka, azaz tag akar-e maradni vagy sem, a válasz a fentebb feltett kérdésünk szempontjából egy óvatos nem, azaz nem a jobbikos úton jár. Több jel mutat arra, hogy a miniszterelnök valójában nem kilépéspárti és beszédét az indokolta főként, hogy megrettent a UKIP, Európa ma legragyogóbb szónoka, Nigel Farrage által vezetett brit Függetlenségi Párt egyre nagyobb népszerűségétől.

Cameron beszédében valóban azt mondta, amit Barroso kiemelt, de arról mélyen hallgatott, hogy mi történik, ha Brüsszel nem lesz hajlandó a brit kormánnyal fenntartott kapcsolatait felülvizsgálva több, lényeges ponton azon változtatni. Vajon egy ilyen kudarc esetében Cameron kiírná-e a népszavazást? Feltéve persze, ha újraválasztják.

Műhelyünk érzése az, hogy visszarettenne. Európával együtt – lám, milyen európaiak vagyunk! – mi is lélegzetünket visszafojtva figyeljük a folyamatot.

Ordosz műhely

barikad.hu