Sem a globális gazdasági válság, sem a vidéki régiókba irányított uniós támogatások nem tudtak változtatni azon a helyzeten, hogy a vidéki Magyarország – néhány nyugat-dunántúli gócponttól eltekintve – egyre élhetetlenebb, és a biztosabb jövő reményében Budapestre érdemes költözni – derül ki az index.hu összeállításából, amely főként 2007 és 2010 közötti KSH-adatokon alapszik.

Negyvenszeres különbség Budapest és Nógrád megye között

A 2010-es KSH adatok szerint (az újabbakra egyelőre várni kell) Budapesten termelték meg az ország éves GDP-jének 39,75 százalékát, 10 633 milliárd forintot. Ha ehhez hozzáadjuk az agglomerációt tömörítő Pest megye 2631 milliárdját (9,84 százalék), akkor kirajzolódik, hogy a közép-magyarországi régió teszi ki hazánk bruttó nemzeti össztermékének felét. A képzeletbeli dobogó harmadik helyét elfoglaló Győr-Moson-Sopron megye 5,04 százalékkal már labdába se rúghat.

Terjeszkedés - de meddig?

A sor végét Nógrád megye zárja kevesebb mint egy százalékkal, de Tolna (1,77), Somogy (2,0) és Békés megye (2,01) sem sokkal izmosabb. 2007 és 2010 között Budapest főleg Pest és Borsod megye rovására tudta növelni részesedését.

Az ország további „vízfejesedése” kijózanító lehet azok számára, akik a 2004-es uniós csatlakozástól és a gazdaságilag fejletlenebb régiók kiemelt támogatásától a vidék megtartó erejének növekedését várták.

A negatív tendencia felveti az uniós pénzek elköltésének hasznosságát, és azt is, van-e esély a vidék felzárkóztatására – veti fel az index.hu.

A fővárosiak több mint kétszer annyit keresnek

A fővárosban a bérek és a fogyasztás is jóval nagyobb, mint az ország többi régiójában. 2010-es KSH-adatok szerint az országban az egy főre eső bruttó hazai össztermék 2 675 ezer forint volt, a fővárosban ez az arány 6 155 ezer forint, ami 2,3-szerese az átlagnak.

2009-es Eurostat adatok szerint a GPD-arányos vásárlóerő így néz ki, ha az uniós átlagot 100 százaléknak vesszük: Közép-Magyarország 109, Nyugat Dunántúl 60, Közép-Dunántúl 54, Dél-Dunántúl 45, Dél-Alföld 43, Észak-Alföld 42, Észak-Magyarország 40 százalék.

A vásárlóerő torzulására jó példa, hogy míg 2007-ben 162 473 bolt volt az országban, ez 2011 végére hat százalékkal, 153 065-re csökkent. Ugyanebben az időszakban Budapesten 1770-nel (19-ről 22 százalékra) nőtt a boltok száma. A Nielsen felméréseszerint a fővárosban és Pest megyében vásárolják a legtöbb háztartási vegyi árut és kozmetikai terméket, és itt csaknem ötször annyi autókereskedés található, mint egy átlagos vidéki megyében.

Prága még így is messze van

Az aránytalanság a munkaerőpiacon is szembeötlő. 2011-es Eurostat adatok szerint a 15 és 64 év közötti foglalkoztatottak arányában ez a sorrend: Közép-Magyarország és Nyugat Dunántúl egyaránt 60,2 százalékkal vezet, ezt követi alig elmaradva Közép-Dunántúl (59,9), majd jókora hiátussal Dél-Alföld (54,5), Dél-Dunántúl (51,8), Észak-Alföld (50,3), végül a lélektani 50-es határ alatt 48,7 százalékkal Észak-Magyarország.

A Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 megállapítja, hogy az ország keleti, észak-keleti és dél-dunántúli részén összefüggő zónákat alkotnak a kiugróan magas munkanélküliségű területek, egyes kistérségekben a munkanélküliség 20-25 százalék.

A szétválás a jelek szerint végleges és visszafordíthatatlan: Budapest GDP-termelő képessége várhatóan a következő években is gyorsabban fog növekedni, mint a többi régióban. Az index.hu az okok között említi a központi fekvést, a lakosságszámot, az infrastruktúrát, az oktatást, a szolgáltatások minőségét, valamint az állami szolgáltatások nem elhanyagolható hányadát, amely a GDP csaknem10 százalékát teszi ki.

Fővárosunk egyébként csak magyarországi viszonylatban tűnik vonzó úti célnak, egynemzetközi összehasonlításban Budapestet Pozsony, Varsó, Prága, de még Bukarest is megelőzi.

Csak nekünk vonzó?

Egy kulcs és sok bűnözés

A folyamatos centralizáció, a kórházi ágyszám-csökkentések, az iskolabezárások és a vasúti szárnyak felszámolása mind-mind a vidék leszakadását erősítették – nyilatkozta megkeresésünkre Sneider Tamás, az Országgyűlés szociális bizottságának elnöke. A jobbikos képviselő szerint a gazdagoknak kedvező egykulcsos adó miatt ez a negatív tendencia erősödni fog, így tovább folytatódik Kelet-Magyarország és Dél-Dunántúl leszakadása.

A képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós források elosztása jelenleg rettenetesen rossz, a pénzeket többnyire épület- és térfelújításokra költik, amivel nem teremtenek hosszú távon munkahelyeket. „A Jobbik régóta szorgalmazza az élelmiszer-feldolgozóipar helyreállítását, erre kellene százmilliárdokat költeni, és sokkal több tartós munkahelyet tudnánk teremteni” – fogalmazott a képviselő.

Sneider Tamás ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg félmegyényi területeken minden vascsövet ellopnak, és napi szintű a bűnözés, addig egy beruházó sem fog befektetni, vagyis a gazdaságfejlesztés kéz a kézben jár a bűnözés visszaszorításával.

Termelés és fogyasztás helyben

„Hiányoznak a helyi feldolgozó egységek, de számos esetben az alapinfrastruktúra is. Ez jelen időben hiányosság, a jövőre nézve ugyanakkor lehetőség: a magyar tulajdonú feldolgozóipar újjáélesztésének terepe tehát adott, ugyanígy a csatornarendszerek, öntözőművek, utak kiépítésének helye is” – válaszolta a barikad.hu-nak Z. Kárpát Dániel.

A jobbikos képviselő szerint a nagy infrastrukturális tervezetek munkaköreinek jó részéhez nincs szükség a legfelsőbb szintű végzettségekre, ugyanakkor ezek a hazai nagyberuházások „komoly multiplikátor-hatással bírnak, helyben munkahelyeket teremtenek, beszállítói lehetőségeket biztosítanak, tehát még akkor is megéri foganatosítani őket, ha jövőbeni bevételeik nem láthatók azonnal, csak nagyságrendileg felbecsülhetők”.

Z. Kárpát Dániel hozzátette, a helyi szinten történő termelés növelheti a vidék megtartó erejét, ha helyi piacok hálózatával a közkonyhák és menzák az ott élő gazdák terményeire építenek.

barikad.hu