A közelmúltban nevezték ki a Jobbik rendvédelmi kabinetének élére. Hogyan került a rendvédelmi területre?

Amikor a frakcióvezetés még 2010-ben a nemzetbiztonsági bizottságba delegált, mint a grémium egyetlen jobbikos tagja, már akarva akaratlanul elkezdtem a rendvédelemmel foglalkozni, hiszen a nemzetbiztonság szorosan összefügg a rendvédelmi-, rendészeti kérdésekkel. Később, hogy munkámat még hatékonyabban tudjam végezni, a honvédelmi- és rendészeti bizottságnak is a tagja lettem, így pedig már eleve elrendelt lett a helyzetem.  

Ilyen egyszerű? Eddig az egyházügyi kabinetnek volt a vezetője, ami távolról sem rokon terület…

Közelről meg pláne nem. De komolyra fordítva a szót, az egyházügyi kabinet munkáját továbbra is irányítom. Ez azonban jóval kevesebb energiát igényel, hiszen egyházpolitikai kérdések csak nagyon ritkán kerülnek a parlament elé, míg rendvédelmi ügyekkel naponta foglalkozunk. Aki nyomon követte a parlamenti munkámat, az láthatta, hogy eddig is messze a rendvédelmi kérdésekkel foglalkoztam a legtöbbet. Nálam jól megfér a két terület, s amíg egyik nem megy a másik rovására, addig szívesen csinálom.

Változik az Ön személyével a nemzeti párt rendvédelmi szakpolitikája?

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbik rendvédelmi szakpolitikáját, ahogy más területekét is, itt sem egy ember, vagyis nem Mirkóczki Ádám egy személyben határozza meg, hanem egy felkészült stáb, amely szorosan együttműködik a párt- és a frakció vezetésével. Alapjaiban, irányait tekintve biztos, hogy nem fog változni. A Jobbiknak mindig is nagyon markáns és karakteres álláspontja volt a közbiztonság kapcsán. A jövőben maximum annyit változtatunk, hogy az egyre nagyobb kihívásoknak megfelelően még radikálisabbnak kell lennünk. Magam is azt az utat kívánom járni, amelyet már elődeim megkezdtek. Leginkább az aktualitásokban és a súlypontokban várhatók majd eltérések, de ez teljesen természetes, hiszen a naprakész válaszokat és az éppen felmerülő problémákra a megoldást mindig, minden helyzetben meg kell tudnunk adni és azok kivitelezésére készen kell állnunk.

Napjaink közbiztonsága nem fest rózsás képet. Miben látja az okokat?

Több összetevője van. Egyik kézenfekvő ok a rendőrség jelenlegi állapota. Itt elsősorban nem a létszámukat és nem a felszerelésüket kell érteni, bár ez sem elhanyagolható. A rendőrség állapotán az egzisztenciális biztonságukat, a társadalmi megbecsültségüket, a tekintélyüket és nem utolsó sorban a felkészültségüket, bűnözőkkel szembeni fellépésüket értem. Ezt döntően a képzettségük valamint a politikai szándék és a jogi környezet határozza meg. Jól látszik, hogy amire van politikai akarat, ahhoz párosul jogszabályi keret, és ilyen esetekben elképesztő arzenált képes felvonultatni a BM. Gondoljunk csak a gárda elleni fellépésekre, Csókakő hermetikus megszállására, a TEK tevékenységére, vagy épp „Matolcsy vámszedőire”,  a traffipaxos egységekre. Ez tisztán politikai kérdés, amely így nem maradhat. A rendőrök és a bűnözők jogait nem szabad, hogy a liberális jogvédők határozzák meg vagy befolyásolják. A közbiztonságra az ország gazdasági helyzete is negatívan hat, de hangsúlyozom ugyanakkor, hogy a cigányság bűnöző rétege és az őket védelmező pártok ezt használják ki, hogy „áldozati” szerepben tetszeleghessenek. A cigánybűnözés nem kizárólag szegénységi kérdés, hanem elsősorban rendészeti. Szóval az okokat a végtelenségig lehetne sorolni, de az igazi kérdés mindig az: mire van politikai szándék…

Mit tart a kormányzat és a Belügyminisztérium legnagyobb hibájának?

A fent említetteken túl, a kettős kommunikációt és a pollkorrekt „mindenhová” megfelelni vágyást. Nem szolgálhat senki egyszerre két úrnak. Nem lehet a békés, törvénytisztelő állampolgároknak alapvető elvárásainak és a bűnözők jogainak egyszerre megfelelni, ma pedig sok esetben erre történik kísérlet. 

Van  kiút?

Határozott, azonnali és radikális lépések szükségesek. Amit ma bűnmegelőzés és bűnüldözés kapcsán tapasztalunk, az finoman fogalmazva sem kielégítő, és ezért nap mint nap ártatlan emberek vérével és életével fizetünk. A szubjektív biztonságérzet a nullával konvergál, ezért egy 180 fokos fordulatot kell végrehajtani. A békés embereknek és a bűnözőknek egyaránt érzékelniük kell a tényleges rendőri jelenlétet, amely azonnali és határozott cselekvőképességgel párosul. Csak felsorolás szintjén: zéró tolerancia bevezetése a személy- és vagyon elleni bűncselekmények területén, önfenntartó börtönök létrehozása, csendőrség felállítása, polgár- és településőrségek megerősítése, hogy a helyi közösségeknek többszörös védőhálója legyen, a Btk.-t drasztikusan szigorítani kell, a szociális rendszert teljesen át kell alakítani, a halálbüntetést pedig minimum társadalmi vitára kell bocsátani. Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a közfeladatot ellátó személyeket sokkal erőteljesebb védelemben részesítsük, mind az egészségügyi dolgozók, mind a pedagógusok, mind a köztisztviselők tekintetében. Drasztikus büntetést kell alkalmazni a gyermekek és az idősek sérelmére elkövetett bűncselekmények esetében is. A szolgálatot teljesítő, felkészült rendőröknek pedig egzisztenciális biztonságot kell nyújtani, mert ma ez sincs meg.

A Jobbikot gyakran vádolják azzal, hogy a cigányok ellen uszít és csak demagóg, populista lózungokat használ…

Ezt azok mondják, akik pontosan tudják, hogy igazunk van, de vagy nem akarják, vagy nem merik támogatni a javaslatainkat. Ilyenkor jönnek a már megszokott kormánypárti és balliberális szlogenek. A helyzet valójában az, hogy mi realisták vagyunk, akik a mindennapi tényekből és folyamatokból indulunk ki és ahhoz szabjuk a politikánkat, ők pedig a polkorrekt elvárásokhoz igazítják a mondanivalójukat, de sajnos a tetteiket is.

A szigethalmi események kapcsán tartott sajtótájékoztatóján elmondott statisztikai adatokat a minisztérium cáfolta, most akkor kinek van igaza?

Bár nekik lenne… Sajnos azonban a Belügyminisztérium csúsztat és trükközik a statisztikai adatokkal azért, hogy saját alkalmatlanságát, kudarcát elfedje, igyekszik igazolni az „igazolhatatlant”. Az ominózus adatokról még egyszer: 2011-ben 142 gyilkosság volt, míg tavaly csak az első kilenc hónapban már 179! Ez minimum 26%-os emelkedés, ami tragikus. Ezek után a BM kiadott egy közleményt, hogy mi hazudunk, mert valójában 25%-al csökkent az emberölések száma… Ez azért jelentős különbség ugye? Nem mindegy, hogy mindössze kilenc hónap alatt negyedével több vagy kevesebb a gyilkosságok száma az előző évhez viszonyítva. A BM trükkje abban áll, hogy a súlyos testi sértés következtében esetleg időben később elhalálozott áldozatokat nem a gyilkosságok statisztikai rovatába sorolják, hanem a „súlyos testi sértések” közé. Tehát ha valakit kirabolnak, és közben brutálisan bántalmazzák, majd ennek következtében néhány nap múlva meghal, az áldozat nem az emberölések számai között lesz feltüntetve. Látszik, hogy a minősítőn múlik minden. Abban az esetben, ha nem előre eltervezve, nem kimondottan emberölési szándékkal követnek el egy bűncselekményt, amelynek azonban halál lesz a vége, a minősítőn múlik, hogy mely statisztikai rovatba kerül. Nem véletlen, hogy a városi legenda szerint Gergényi Péternek is külön statisztikusa volt, akinek az volt a fő feladata, hogy a számokkal igazolja a rendőrség sikeres működését. Ez az igazi szemfényvesztés, ez a klasszikus bűvészkedés és ezért fontos, hogy valójában az emberek szubjektív biztonságérzete legyen a mérvadó, ne pedig a statisztika.

barikad.hu