Nemzeti portál magyaroknak!

Őseink évszázadok óta Jézus születésének ünnepét tartják meg karácsonykor, néhány évszázadig ez volt egyben az újév kezdete. Néphagyományainkban megtaláljuk az újévi köszöntő szertartásokat, egyes mozzanatai egészen a szkíta-hun időket idézik fel.

Vajon mit jelenthet a karácsony? A legtöbb ókori nép a fény születését ünnepelte meg, nem véletlen, hogy a kereszténység már az első egyetemes zsinaton, 325-ben úgy határozott, hogy december 25-én született meg Jézus Krisztus, a Megváltó. Az egyház beépítette rítusai közé és a hívők szerte a világon Jézus születését ülik meg a következő napokban. A néphagyomány viszont ragaszkodik az újév megünnepléséhez. Hazánkban hivatalosan 1092 és 1582 között ugyanis ekkor volt az újév kezdete.

Az utóbbi néhány évben elterjedt nálunk egy különös elmélet, melyet már egyes hagyományőrző csoportok is elfogadtak. Eszerint legszentebb ünnepünk a kerecsen szóból ered. Úgy vélik, hogy akkor reptették őseink szent madarukat, a kerecsen sólymot. Hivatkozásul megjelölik az 1267-es Kassai-kódexet, melynek hollétéről és tartalmáról senki sem tud bizonyosat. De sokszor idézik keleti rokonnépeinket, hogy náluk is hasonló ünnep lehetett. Sem a türkök, sem a mongol népek nem tartanak ilyenkor, vagyis december közepén kerecsen reptetést, ahogyan őseink sem tehették, hiszen ez a ragadozó madár nem tartózkodik a sztyeppéken. Szent állatunk még a nagy hideg elől általában novemberben elköltözik a hazánknál melegebb éghajlatra, Egyiptomba és Líbiába, Ázsiában pedig India a kedvelt célpontjuk.

Egy másik elmélet szerint karácsony szavunk „szláv” eredetű és a bolgár kracsun szóból ered, mely rövidet jelent és az utalhat a napfordulóra. A bolgárok eredetileg azonban nem szlávokhoz, akik a történelemben egyébként sem alkottak egységes szövetséget, hanem a szkíta és hun szövetségbe tartoztak, akik évezredek óta uralták Európa keleti felét és Ázsa nagy részét. A bolgárok a 8. századtól fokozatosan elszlávosodtak, de sok szavuk és ősi hagyományuk híven őrzik a szkíta-hun örökséget. A mi karácsonyunkhoz egyébként tényleg van nagyon hasonló ünnepük, a kracsun, ami ismételten azt bizonyítja, hogy mindketten egy ősi sztyeppei örökséget őriztünk meg, immáron keresztény köntösben. Van olyan elképzelés, hogy Kracsun egy ősi isten lehetett, a tél, a hó és a hideg ura. Olyat is olvashatunk, hogy a karácsony, a bolgár és a makedón kracsun szó a születést jelenti.

Mind a bolgár, mind a magyar népi hagyomány a fény születését várja karácsony éjszakáján. A bolgárok budniknak hívják azt, amikor egy szent tölgyfa vagy köretfa köré gyűltek össze, ott tüzet gyújtottak és egész éjjel virrasztottak, hogy a fény ki ne aludjon. Nálunk főleg a lakásban a karácsonyi égők világítanak a sötétben. Mindkettő az ősi szkíta-hun fakultusszal áll szoros kapcsolatba. Az ünnep alatt kiemelt szerep jut a megterített karácsonyi asztalnak, ahol termékenységi jelképeket helyeznek el sorba. Őseink ezzel akarták biztosítani a következő évi jó termést és bőséges állatszaporulatot. A legfontosabb étel a kalács vagy a kenyér, aminek még a morzsája is varázslatos erővel bír. De odakerülnek gyümölcsök, alma, szárított gyümölcsök és magvak, ezekkel töltik meg a mákos, diós süteményeket is. Karácsony után regösök járják a falvakat, hogy újévi köszöntőkkel szerencsét és boldogságot kívánjanak a falvak lakóinak.

Karácsonyunk eredete